Amiről az utcák mesélnek... - A Színháztörténeti kiállítás apropóján
A Szindbádba belépők a héttől megtekinthetik azt a Színháztörténeti kiállítást, amely a nyíregyházi színjátszás történetébe enged bepillantást a kezdetektől az önálló színtársulat megalakulásáig, 1981-ig. Pregitzer Fruzsina színművésznő és csapata tárlók, roll-upok, diabemutatók és egy Kéry Péter által jegyzett film segítségével idézi meg a múltat. A kiállításnak talán nem a leglátványosabb, de mindenképpen érdekessége az a két egymás mellé helyezett emléktábla, amelyeket egykoron a színházba lépők még a falon láthattak.
Az Alpár Ignác tervei alapján 1894-ben épített kőszínház első alaposabb felújítási munkálatait 1923-ban végezték el. A Nyírvidék leírásai alapján a filmben szépen sikerült ezt rekonstruálni, így a nézők elképzelhetik, milyen lehetett a színház belső tere a két világháború között. Az újabb nagyobb átalakítási munkálatok 1955-ben vették kezdetüket. Az 1960-ig tartó újjáépítés eredményeként modern belső tér és átalakult külső fogadta a színház látogatóit. Az ünnepélyes átadás alkalmával az egyik szónok ékszerdoboznak nevezte a kívül-belül megújult épületet, amelynek tervezését és építését a városi tanács építési osztálya irányította Kalocsai Istvánnak, a létesítmény főmérnökének vezetésével. Az õ érdeme az erre az alkalomra készült kiállítás is, amely a városi színjátszás történetét mutatta be 1844-tõl.
1960. március 25-én, még a függöny felgördülése és Major Tamás színre lépése előtt, a színház előcsarnokában leleplezték Bessenyei György és Móricz Zsigmond portrészobrait, valamint a képünkön is látható emléktáblákat. Az egyik, ma már törött márványlapon azoknak az igazgatóknak a névsora olvasható, akik társulataikkal 1875 és 1930 között a városban vendégszerepeltek. A másik táblával – rajta a színház épületét ábrázoló plakettel – az újjáépítés ténye és résztvevői előtt tisztelegtek. Az első emlékjelen olvasható Móricz Zsigmondtól vett idézet örökérvényű: „A mi rendeltetésünk ébren tartani a fogékonyságot a kultúra üdítő és éltető hatása számára”.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
