Somogyi Gyula királyi közjegyző azzal az indítvánnyal fordult 1904 őszén a képviselő-testülethez, hogy a város építsen egy gyalogos ezred befogadására alkalmas laktanyát. Mindez szerinte segítene a rohamosan fejlődő és népességben gyarapodó város megélhetési nehézségein, hiszen az iparnak és a kereskedelemnek megnövekedne a fogyasztó közönsége. Ez látszik más vidéki városok, pl. Munkács, Ungvár és Sátoraljaújhely példáin is. Továbbá magának a hadügynek is fontos érdeke, hogy „Nyíregyháza erős katonai állomás legyen”, hiszen onnan „úgy a katonai adminisztráció, mint az esetleges mozgósítás, mint a határszélhez közel fekvő, kitűnő vasúti összeköttetésekkel bíró központból, könnyen és gyorsan foganatosítható”. A laktanya helyéül a Tokaji, a Debreceni és a Kállói út melletti területek egyikét javasolta.

A gyalogsági laktanya ügye 1927-ben merült fel ismét, amikor a nyíregyházi katonai alakulatok mostoha elszállásolási körülményei miatt a Honvédelmi Minisztérium és a helyi honvéd állomásparancsnokság is levélben fordult a polgármesterhez, hogy a város elvileg hozzájárul-e egy új laktanya felépítéséhez. Az új katonai objektum a 12. gyalogezred ezredtörzsét, egy zászlóalját, az ezredzenekart, az árkász- és távbeszélő szakaszát fogadná be. Az egyeztetések után 1929 tavaszára alakult ki a végleges álláspont. Eszerint az építkezést a katonai kincstár fogja levezényelni, melyhez a város a Kállói út mentén a régi vásártérből 12 katasztrális hold földterületet átenged. Ugyanitt díjmentesen adnak 18 katasztrális hold földet gyakorlótér kialakítására is. Továbbá az építkezéshez és a tatarozáshoz a homokot ingyen, a téglát és a kályhacsempéket a legelőnyösebb nagybani áron bocsátja az építő rendelkezésére. A város feltételekül szabta, hogy a kincstár a helyi vállalkozókat előnyben részesíti az építkezés elnyerésénél, az építkezéseknél helybeli iparosokat és munkásokat foglalkoztat, valamint a laktanya épületcsoportjából a főépület kerüljön a Kállói utca tengelyébe, amit városesztétikai szempontok is indokoltak.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)