Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium kiváló növendékeinek és tanárainak panteonjában ott található dr. Sziklay László is, aki nem csak pedagógusként írta be magát a város történetébe.

Kassán született 1912. január 9-én. Az Eötvös Kollégium tagjaként szerzett magyar–francia–szlovák szakos középiskolai tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1934-ben. Tanári pályafutását a nyíregyházi gimnáziumban kezdte. Hamar bekapcsolódott a város kulturális életébe is, hiszen a tanítás mellett aktív szerepet vállalt a Bessenyei Körben és egyik leggyakoribb szerzője volt a Szabolcsi Szemlének. Szívügyének tekintette szülőföldjének, a Felvidék szlovák és magyar irodalmának a bemutatását. Vallotta, hogy „a mai magyarságnak, már csak jövendője érdekében is, meg kell ismerni azt a lelket, amely a nemzetiségek irodalmában él”. Egy másik előadásában, elsősorban a felvidéki magyarságra gondolva arra is rámutatott, hogy „az elszakítottak másképpen ítélik meg az idegen nemzeteket, mint mi, tárgyilagosabban és szélesebb értelemmel”. A Bessenyei Kör égisze alatt rendezte meg 1936-ban a szlovenszkói és kárpátaljai írók irodalmi délutánját. A vármegyeháza zsúfolásig megtelt dísztermében felvidéki magyar írók és költők munkásságával ismerkedhettek meg a jelenlévők. Egy későbbi előadásában pedig azt fejtette ki, hogy „a nagy magyar író apostolnak érzi magát, erkölcsi küldetési hit sugárzik művéből”.

1941-ben a kassai Kereskedelmi Fõiskola tanárává nevezték ki. „Rövid, hatéves tartózkodása alatt nagyon sokak szívébe úgy férkőzött be, mint igaz jóbarát, sokak lelkében csak úgy élhet, mint kiváló ember és hivatásszerető ember, de mindenkinek el kell ismernie róla, hogy egyéniség volt, aki mindig a közért és a közösségért dolgozott, harcolt.” A második világháború után a szegedi Pedagógiai Főiskolán tanított. 1956-tól az Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa, majd osztályvezetője. Fő kutatási területe a szlovák irodalom és a szlovák–magyar irodalmi kapcsolatok története volt. 1987. június 26-án hunyt el Budapesten.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)