Amiről az utcák mesélnek...
Víznyomású olajsajtó

Nyíregyháza országszerte híres gépgyárosa 1851-ben született. Béla nevű bátyja 1902 és 1915 között polgármesterként igazgatta a várost.

Barnabás a Lloyd Társaság trieszti üzemeiben lett a gépek szerelmese, itt tanulta meg javítani azokat és kapott kedvet építésükhöz. Gyárában eleinte 10–15, majd átlagosan 50 embernek adott munkát. 1916. november 6-án hunyt el. A Nyírvidékben így emlékeztek meg róla: „Má­jersz­ky Barnabás az ország legelső iparosainak egyike volt, aki minden mesterséges reklám nélkül páratlanul álló megbízhatóságával s becsületes munkájával nevét országos hírűvé tette. Úgy ismerték őt az egész országban, sőt Romániában, Galíciában stb. is, mint a szakképzett és becsületes iparos mintaképét, akinek kifogástalan munkája dicsérte messze földön őt s árasztott fényt többi iparostársaira is”.

Halála után előbb egy bérlő üzemeltette a gyárat, majd 1921-ben Mauritz Ottó és Márton Gyula vásárolták meg a család örököseitől és társtulajdonosként, az alapító nevét megtartva fejlesztették tovább azt. A románok által elrekvirált szerszámgépeket modern, új gépekkel pótolták és a víznyomású sajtórendszerét is tökéletesítették. Lépést tartva a kor igényeivel, 1927-ben bevezették az autó- és traktorszerelést és        -javítást. 1929-ben elnyerték a németországi Bosch gyár képviseletét Szabolcs, Ung, Bereg és Szatmár vármegyék területére. Ugyanekkor beszereztek egy új német autó és traktor hengercsiszoló gépet, a villamos-berendezések tökéletes javításához egy teljesen komplett Bosch delejező és javító gépberendezést állítottak be, valamint a javításhoz szükséges eredeti alkatrészeket tartottak raktáron. Az ívláng-hegesztéssel is öregbítették hírnevüket, és továbbra sem hagytak fel az olajsajtók tökéletesítésével. 1936-ban írták róluk: „A Májerszky gyár ma is fogalom és megbízhatóságát, pontosságát mindennél ékesebben bizonyítja az, hogy a gazdasági élet súlyos válságát átélve, egyre fejlődik és hatalmas gyártelepének füstölgő kéménye és zúgó motorjai hirdetik a munka diadalát”.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)