Amiről az utcák mesélnek...
Az ősi Kállay család több főispánt is adott az országnak, közülük ketten Szabolcs vármegye élén álltak. E vármegyének „nehezen felejthető” főispánja volt Kállay András, aki 1889-tõl 1896-ig töltötte be e tisztséget. Az õ örökébe lépett Miklós fia, akit 1922. április 20-án iktattak be ünnepélyes keretek között hivatalába, amelyet 1929-ig látott el.
A főispánt a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezte ki. Az előterjesztés legfontosabb feltétele volt, hogy a leendő tisztviselőnek élveznie kellett a regnáló kormány bizalmát, hiszen õ közvetlenül a belügyminiszternek volt alárendelve. Az alispán feladata volt a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésének összehívása. Így tett száz évvel ezelőtt Mikecz István is, aki a kijelölt napon a törvényhatósági bizottsági tagok díszmagyarruhás küldöttségét menesztette dr. Kállay Miklós Dessewffy (ma Bessenyei) téri otthonába, hogy vendégével, dr. Kállay Tibor pénzügyminiszterrel együtt a díszközgyűlésre kísérjék. A megyeháza aulájában Virányi Sándor vármegyei főjegyző köszöntötte az új főispánt, aki közigazgatási tisztviselőként ebben az épületben kezdte hivatali pályáját.
A magyar Hiszekeggyel megnyitott közgyűlésen az alispán köszöntötte a megjelenteket, majd a nemrégiben elhunyt IV. Károly király emlékének adóztak. Ezt követően a főjegyző felolvasta a Kállay kinevezésére vonatkozó okiratot, majd az eskü letételére kérte, amelyben hűséget fogadott Magyarországhoz, annak alkotmányához és kormányzójához, a törvények és rendeletek megtartására, valamint hivatali kötelességei pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Az eskütétel után az alispán üdvözölte őt, majd az új főispán elmondta „beköszöntő” beszédét, amelyre Ujfalussy Dezső volt főispán válaszolt. Emlékezett Kállay édesapjára, majd a rá váró nagy és nehéz, de szép feladatokra hívta fel a figyelmét. Ezután Kállay Miklós hivatalában fogadta a tisztelgő hatóságok, hivatalok és intézmények küldöttségeit, majd a Korona nagytermében bankettel zárult az ünnepi nap.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
