Amiről az utcák mesélnek – 120 éve tették le a Samassa-templom alapkövét
1902. július 23-án az ünneplőbe öltöztetett város főterén a helybeli és környékbeli lakosok az új templom alapkövének a lerakására gyülekeztek. Annak a temploménak, amelynek építését Samassa József egri érsek határozta el, amely „a szeretett főpásztor atyáskodó jóságának, áldozatkészségének tanújele, Istennek s az itteni híveknek kedves hajléka, szépen fejlődő városunknak egyik büszkesége lesz”. (Megjelent a Nyíregyházi Napló július 22-ei számában.)
Az ünnepség első mozzanataként a helyi római katolikus egyház hívei nevében küldöttség tisztelgett Ferenczy Bertalan nagykállói prépost, egyházmegyei főesperes, mint Samassa József helyettese előtt, akinek egy díszes albumba foglalt, több mint ezer aláírással ellátott feliratot nyújtottak át azzal, hogy majd adja az érseknek, aki ekkor Aachenben mutatta be aranymiséjét. Ezt követően a zsúfolásig megtelt ótemplomban a főesperes hálaadó szentmisét mutatott be, amelyen a megye és a város elöljárói mellett a különböző felekezetek lelkészei is részt vettek. A hálaadás után körmenettel vonult a papság és a közönség a fellobogózott sátor alá, hol egy kereszt jelezte az építendő templom főoltárát. Ennek megáldása után Ferenczy Bertalan azon a helyen, ahol az új templom szószékének oszlopa lesz, behelyezte a templom alapítására vonatkozó okmányokat, a forgalomban lévő ércpénzeket és az ótemplomról készített fotográfiákat. Ezután Megyery Géza, mint a templomépítő bizottság elnöke mondott ünnepi beszédet azzal a buzdítással, hogy „az építendő templom neveljen nemzedékeket, kik Istent szíveikben hordva tudják igazán szeretni a hazát”.
Befejezésül a Korona dísztermében 150 terítékű ebéd és Benczi Gyula zenekara várta a megye és a város színe-javát. A Nyírvidék tudósítója e gondolatokkal fejezte be beszámolóját: „Amily lelkes, hálás érzelmek között tettük le a templom alapkövét, amily vággyal nézünk építésének befejezte elé, oly mértékben legyen eme templom a vallásosság, hazafiság, emberszeretet magasztos elvei hirdetésének hosszú időkre otthona, és fennkölt szellemű Érsekünk örök emléke”.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész
