Alhangya – Új bemutató a Kamarában
A negyvenes éveiben járó ír-angol szerző Vaknyugat című kétrészes testvérháborúját a VIDOR Fesztiválon látták tavalyelőtt a szerencsések Alföldi Róbert, Rétfalvi Tamás és Ficza István felejthetetlen alakításában. A filmek kedvelői számára is ismerősen csenghet a neve, hiszen ő volt a rendezője és forgatókönyvírója az Erőszakiknak, valamint a Hét pszichopata és a Si-cunak. Műveinek jelentős része, így az Alhangya is, Írországban játszódik, ám nem a valóság másolatát kapjuk, hanem az egyéniségén átszűrt, megrázó, helyhez nem kötődő, teremtett világot. Gothár Péter rendező azt nyilatkozta: „Meggyőződésem, hogy a szerző egy tehetséges nyírségi fiatalember, aki a magyar sík problémáiról ír.” A bemutatandó darabot a csíkszeredai Csiki Zsolt állította színpadra, akinek ez az első itteni rendezése.
– A darab szövege nagyon „erős”, elrontani lehet csak – nyilatkozta lapunknak. – Szeretem az ilyen jól megírt alkotásokat, de ugyanakkor csapdát is jelenthetnek, mert sokrétűen van megírva, nem szabad megmaradni a felszínen. A történet az abszurdba csúszik át. Minden kegyetlenség, ami történik benne, már-már egy vicc. Úgy beszélnek a szereplők az emberölésről, ahogyan más a kenyérszeletelésről. Ám nem az agresszivitásról szól igazán a mű, hanem a mögötte lévő szociális háttérről. Egyetlen kegyetlen cselekedetük se tud igazán ijesztő lenni, inkább a fekete humor kategóriájába tartozik.
Mint elmondta, McDonagh művének minden eldugott vidékre érvényes a mondandója, ahol kérdéses lehet: mennyire tudja szocializálni egy ilyen település a fiataljait, főleg, ha a szülők is ilyen viszonyok mellett nőttek fel. Próbálják kiteljesíteni, megvalósítani önmagukat, s erre egyetlen terep marad szerintük: a nemzeti érzésük megélése, ám valójában ebből sem értenek semmit. Nem mondható, hogy pszichopaták, csak bolyongó kis emberek, akik nem lelik a helyüket. Ha egy ilyen torz „világ” felépül, akkor teljesen normális, hogy az apa megtapossa az édesanyát, a gyerek drogdílereket öl, nacionalizmusra hivatkozva úgy véli, bármit megtehet. – Honnan a fura cím? – kérdeztük.
– A fordítónak, Hamvai Kornélnak köszönhető. A mű címe más fordításban Az inishmoori hadnagy. Az Alhangya az alhadnagy tréfás kifordítása, de ugyanakkor arra is rezonál, hogy a darabban Hangyás Padraicnek nevezik a főszereplő fiút. Egyetlen fontos érzelmi kötődése van, ahogyan a környezetében másoknak is csak egyetlen akad: imádja a macskáját, de a többi állatra nem terjed ki a szeretete. Ez a kötődés abból adódhat, hogy a cica simulékony, szeretetet tud adni. Az ő (állítólagos) halála miatti bosszú robbantja ki a rémtetteket. Szándékosan is úgy alakítottuk, hogy a szörnyűségeket egy percig se lehessen komolyan venni.
Csiki Zsolt gyakran díszlettervezője is a rendezett darabjainak, most azonban segítséget kért maga mellé, ugyanis a háttérben egy 8 méteres vásznon sokmindent animációval oldanak meg Ercsei Zsolt grafikus jóvoltából. Főleg a fiataloknak szánják az előadást, mert ezt a nyelvet szerintük ők értik igazán, ráadásul a szereplők is többnyire tizenévesek. Valahol mélyen a céltalanságról, két fiatal felnőtté válásáról szól a mű. A kisleány vágya beteljesül, aztán romokban hever, a fiú pedig, akit sohasem szerettek, elkezd szeretni, mégsem lesz happy end a vége. Abban a korban vannak, amikor ki lehetne lépni ebből a zárt világból, el is indul ez a folyamat, a cica helyére lép a szerelem, de túl sok rossz történt már addig, hogy ez beteljesülhessen. Az egész látvány olyan lesz, mintha egy zárt dobozban, egy tv-ben játszódnának a történések, amiből nem lehet kilépni.
Sz. Kántor Éva
