Alföldi Rómeó és Júlia?

A több mint 90 éve papírra vetett csodálatos mű megyénk szülöttének egyik legnehezebb időszakában keletkezett, amikor a Tanácsköztársaság alatti szerepvállalásáért nem kívánt szerzővé vált a kiadók számára, s Holics Jankával való házassága is pokollá vált. Az asszony öngyilkossági kísérletekkel próbált ebből a helyzetből szabadulni – a könyv megjelenésének évében eredményesen –, az író pedig pillangóként, a képzelet szárnyán, beleírva a műbe 45 évének számtalan tapasztalatát szerelemről, férfi és nő bonyolult kapcsolatáról, a szegénységbe süllyedt parasztság életéről, az I. világháború okozta traumákról... Sokunk számára felejthetetlen élményt jelentettek a műből készült tévéfilmes adaptációk is Venczel Vera és Kozák András, illetve 2012-ben Bánovits Vivianne és Adorjáni Bálint főszereplésével. A nyíregyházi előadás „szerelmespárjával”, Fekete Réka-Tháliával és Egger Gézával beszélgettünk az új produkcióról.

REGÉNYBŐL SZÍNDARAB

– Amikor megtudtam, hogy én játszom Darabos Jóskát, többször alaposan átolvastam a művet – mesélte Géza. – A regényben Móricz körültekintően leírta, milyen érzések kavarogtak a szereplőkben. Mi az előadáshoz Gyökössy Zsolt dramatizált szövegét használtuk fel, ami főbb vonalaiban követi a regényt, ám természetesen sűrítetten. Sokat segített nekünk a darab rendezőjének, Szabó K. Istvánnak a tanácsa, hogy nem szabad csak a dramatizált szöveget játszanunk, hanem a mögötte lévő gazdag érzelemvilágot is meg kell jelenítenünk az előadásban. Réka már tizenévesen megszerette a regényt, de felnőtt fejjel újraolvasva egészen más dimenziók nyíltak meg előtte. Tapasztalta, hogy picit eltér a dramatizált változat a regénytől, a kronológiai sorrend is eltér időnként az eredetitől, egy-egy dialógus pedig olykor több regénybeli beszélgetésből épül fel. Alapvetően azonos szerinte a főbb pontokon a két verzió: ami „izzik” a fiatalok között, ami elválasztja őket, s hogy a végén – szemben a Rómeó és Júliával – együtt folytatják az életüket.

VALÓBAN IDILL...?

– A darab alcíme: Idill két részben – mélyed bele a történetbe Réka. – Azonban ideális helyzet csak egy bizonyos szintig létezik, majd átcsap az egymásért vívott küzdelembe, szenvedésbe. A rendezőnk se realista, se rossz értelemben vett népszínművet nem akart létrehozni. Közös munkánk során a költőiséget és a mélyebb jelentéstartalmakat igyekeztünk megragadni Móricz alkotásában. Ezért is jelenik meg az elmúlás, a pillangó... többször az előadás látványvilágában.

NAPSZÁMOS SZERELEM

Miről is szól a felszínen a történet? Egész nyáron napszámban dolgozik az Alföldön Zsuzsika és Jóska, s egymásba szeretnek. Kezdetben még csak játékosság, incselkedés jellemzi a kapcsolatukat. Elérkezvén az ősz, el kell dönteniük a jövőjüket, hiszen mindketten szegény családban élnek, s a szüleik azt szeretnék, ha gyermekükre nem olyan sors várna, mint az övék. Csakhogy ahhoz fel kell áldozniuk a szerelmüket, s egy jómódú párt választani...
– Szerintem nem a szegénység a kettőjük közötti konfliktus fő okozója – veszi át a szót Géza. – A szerelmük dinamikájával, a félreértésekkel, a megsértődésekkel, a „büszkeséggel”, a féltékenységgel van igazán gond, ami bármelyik kapcsolatra leselkedik. Ennek ellenére minél lehetetlenebb akadályokon kell átkelniük, annál inkább akarják egymást.

A LAKAT ÉS A KULCSA

A mű egyik nevetésre késztető jelenete, mikor Zsuzsikának mondja a varrónő, hogy az a baj: az ember azt hiszi, mással nem lehet élni. „Pedig a nő fiam, olyan lakat, améket minden kulcs kinyit, és a fírfi olyan kulcs, amék minden lakatba belepászol. Minek akkor ez a nagy retteneteskedés?” Zsuzsika azonban Jóskának akar a bilincse lenni, aki nélkül nem élhet. Móricz a szerelemről szőtt álmát fogalmazta bele ebbe a történetbe, Zsuzsika alakját pedig több nőből összegyúrva alkotta meg. S hogy mit is jelent a műben újra és újra előkerülő pillangó, erről ezt vallja Géza:
– Sokféleképpen lehet értelmezni. A pillangó szó ógörögül pszükhé, azaz lélek. Rebbenékeny, tünékeny valami. A műben nemegyszer a halál szimbóluma, máskor a csapodár szeretőé, aki végül mégis visszatér, mint Jóska a gazdag asszony mellől az őt el nem eresztő Zsuzsikához. A mű végére Zsuzsika és Jóska maga is pillangó lesz, akit nem enged el többé a párja.

Sz. Kántor Éva