A Tasnádi Csaba által rendezett zenés játék szereplői, Éry-Kovács Zsanna, Lakatos Máté és Varga Norbert számára azonban ezek nem jelentettek nehézséget, mert tudják, a testük munkaeszköz, amit rendszeresen edzenek azért, hogy a szerepek adta feladatoknak megfeleljenek. Különösen élen jár ebben Lakatos Máté, aki főiskolás korától kezdve slackline-ozik, aminek lényege, hogy két fa közé rögzítenek derék magasságban kb. 4 centiméter széles hevedert, ami rugalmas, ezért ugrálni is lehet rajta, akár egy trambulinon. Azért szereti különösen ezt az eszközt, mert a szabadban is felszerelhető, és különböző gyakorlatok végezhetők rajta. Az igazán profik szaltózni is tudnak, de Máté, elmondása szerint, késõn ismerkedett meg ezzel a sportággal, ezért tisztában van határaival.

A gólyalábazás is megy

– Egy színpadi balesetem miatt a térdem nem a régi. S bár még jócskán innen vagyok a harmincon, a testem is vesztett hajlékonyságából. A Mártírok című darab végén szintén járok egy magasban felfüggesztett kötélen, de a biztonság kedvéért biztosítókötelet erősítenek rám, ugyanis későn született meg ez az ötletünk, s így nem volt elég időnk a begyakorlására. A főiskolán volt akrobatikaóránk, de igazán saját magamat fejlesztettem önszorgalomból. Egykerekű biciklit is vettem magamnak, amin szívesen kerekezek. Érdekel az artisták munkája, de ahhoz 5 éves korban kellett volna kezdenem az edzést. A színház- és az artistaművészet összekapcsolására nagyon szép példákat látunk az utóbbi időben Magyarországon is. Szabadidőmben szívesen breakelek, ami ugyancsak nagyon dinamikus mozgást igényel.
 

Varga Norbert az artistaképző intézet egyik tanára ösztönzésére tanult meg gólyalábon járni. Az akkori mennybelépője alumíniumból készült, s azon lépegetett Pesten a Gutenberg téri játszótéren a járókelők örömére. Azt követően kapott egy komolyabbat, ami bambuszból készült, s Máté lett a segítője, mert nem tudta egyedül a magasba ügyeskedni magát. Tudását egy későbbi előadásban kamatoztatta is.
– A Siccben használt gólyaláb kicsit alacsonyabb a korábbinál, s nincs a lábamra csatolva, mert arra nem lett volna idő az előadás alatt. Ráadásul a MŰvész Stúdió „belmagassága” miatt sem célszerű túl magas eszközt használni. Munkánkat nehezíti, hogy bábok segítségével játsszuk el a történetet. Nem teljes bábelőadás ez, hanem játék bábokkal. Az Alíz című mesedarabban néhány éve már báboztam. A Kaposvári Színmûvészeti Egyetemen elméletben tanultunk bábtechnikát, de gyakorlatban csak most ismerkedünk a műfajjal. A bábozás egy különálló mesterség, nem lehet egy próbafolyamat alatt elsajátítani a fortélyait. Éry-Kovács Zsanna az életben édesanya is, emellett megőrizte gyermeki báját, ezért talán nem véletlen, hogy ő jeleníti meg a kedves kislányt a színpadon.

Édesanya gyerekszerepben

– Gyermekkoromban nekem is megvolt Kálmán Jenő verses képeskönyvsorozata, s nagyon szerettem. Az általunk játszott előadásban Kardos Tünde ezekből a mesékből szemezve kerekített egy történetet, melyben Sicc vándorútra kel két barátjával, Sün Piroskával és Róka Rudival, hogy felfedezzék a világot. Miközben izgalmas kalandokban vesznek részt, bajba került állatokkal találkoznak, akiken előszeretettel segítenek. Az előadás zenés, az elhangzó dalok szövegét Szőke Andrea írta, zenéjét Kazár Pál szerezte.
Mint lapunknak elmondta Zsanna, az volt a fő céljuk az előadással, hogy megmutassák a kicsiny nézőknek: a körülöttünk lévő tárgyakban is benne rejlik a játék lehetősége, csak észre kell venni, és elengedni a fantáziát. A mese segítségével szeretnék az apróságokat jócselekedetekre ösztönözni: arra, hogy figyeljenek társaikra, és segítsenek másokon. Kislánya nagyon élvezte az előadást, bár közben aggódott kicsit, el ne tűnjön igazából is a mamája a varázskalap segítségével. Aki ellátogat egyik délelőtt a színházba, bizonyosan sok kaland várja.

Sz. Kántor Éva