Afganisztánban jártam – A dandártábornok beszámolója
Adassék tisztelet a katonaeszménynek című előadássorozatban afganisztáni útjairól, a NATO misszióról tartott beszámolót dr. Lippai Péter dandártábornok, a Magyar Honvédség kiképzési csoportfőnöke a Jósa András Múzeumban. Arról beszélt, hogyan építette és segítette a tartományi újjáépítési csoportban az infrastruktúrát, az egészségügyet, a közoktatást vagy a közbiztonságot a magyar katona.
Lippai Péter háromszor volt misszióban katonaként. 2005-ben Koszovóban az őr- és biztosító zászlóalj parancsnokaként, majd 2007-ben a tartományi újjáépítési csoport törzsfőnöke volt, harmadik útján pedig már parancsnok, szintén Afganisztánban. Vajon a félelem vagy a humanitárius érzés erősebb a katonában ilyen veszélyes helyzetekben. Gondol-e arra, hogy oda aztán sohasem?
„De, megfogalmazódott természetesen. A harmadik misszió előtt, amikor kint voltunk szemrevételezésen, akkor már egyértelmű volt, hogy nagyon komoly kint a biztonsági állapot. 2007-hez képest egy merőben új helyzetben találtuk magunkat, egy sokkal veszélyesebb és véresebb környezetben, és ugyanazt a feladatot kellett végrehajtani, mint három évvel korábban. Én úgy gondolom, hogy a feladatot tisztességgel végrehajtottuk, viszont már akkor látszódtak azok a nehézségek, amelyek az elmúlt hónapokban kicsúcsosodtak” – nyilatkozta dr. Lippai Péter dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága Kiképzési Csoportfőnökség csoportfőnöke.
Éles helyzetben, harchelyzetben is része volt, bár a parancsnoknak nem az a dolga, hogy saját kezével harcoljon, viszont a csapatokat vezetni ugyanolyan nagy feladat, hiszen minden egyes katonáért felelősséggel tartozik. A NATO misszióban amerikai és német csapatok harcoltak, az újjáépítési csoportban pedig a magyarok mellett szolgáltak albán, horvát vagy montenegrói katonák.
„Én úgy gondolom, hogy nagyon mozgalmas, nagyon érdekes, de veszélyes életet éltünk, hiszen minden egyes napunk veszélyt jelentett. Láttunk rá példát, ha az ember ki sem mozdult a táborból, akkor is a fejére hullhatott egy akna. Ha kimegy, akkor is megvoltak a veszélyek. Mindenki tudta az infrastruktúra korlátozottsága miatt, hogy merre mehetünk tovább, kiszámítható volt, hogy hova tudunk egyáltalán eljutni, és bárki ún. lesállást állíthatott részünkre. Több olyan támadást is megéltünk, ami azt célozta, hogy veszteségeket okozzanak nekünk” – tájékoztatott a dandártábornok.
Nagy szerencsével egyetlen sérülés nélkül úszta meg csapatával az afganisztáni szolgálatot, és ahogy a mondás tartja, egy jól felkészült katonának szerencsére is szüksége van.
Most nem készülnek katonák Afganisztánba, nem aktuális ez a téma. Sem nemzetközi, sem kétoldali megállapodás nincs ilyen feladatról. A fiataloknak viszont ajánlja a katonai pályát. Akik szeretik kipróbálni magukat izgalmas, bár veszélyes környezetben, ebben az embert próbáló hivatásban, az legyen hosszabb-rövidebb ideig katona.
A civilekkel való találkozásról, ajándékokról és vendéglátásról, az ottani szokásokról is beszélt a dandártábornok, részletek a Szieszta pénteki műsorában.
