Ez volt az évad utolsó nagyszínpadi premierje. A költő, forgatókönyvíró és dramaturg Peer Krisztián néhány éve már közreműködött a Móricz Zsigmond Színház Tigris és hiéna című előadásának létrejöttében. Akkor Sediánszky Nórával és Koltai M. Gábor rendezővel közösen formálták úgy Petőfi egyetlen drámájának szövegét, hogy az erényei megmaradjanak, de a költő „dramaturgiai gyakorlatlanságából” eredő hiányosságai megszűnjenek. A premier előtt beszélgettünk vele.

Megszüntetve megőrizni az eredetit

– Moliére Tudós nők című komédiájából 2005-ben készítettem a Honvéd Együttes számára egy átiratot Naszlady Éva rendezővel együtt. Akkor a felkérésem fordításra szólt, amit el is kezdtem, de hamarosan abba a nehézségbe ütköztem, hogy miközben a nyelvet korszerűsítjük, a problematikát érintetlenül hagyjuk. Például arról beszélnek a darabban, hogy a leányt akarata ellenére férjhez adják, ami abban az időben természetes volt, ma azonban ez már nehezen elképzelhető. Ráadásul a „házasság” kifejezés rögtön a nyitójelenetben voltaképpen a szex metaforája, merthogy elméletileg az csak házasságon belül képzelhető el. Mi a mai kornak megfelelően inkább azt mondattuk például az anyával, hogy járjon a lánya a fiúval, ha már mindenképpen ragaszkodik hozzá, de ne kötelezze el magát neki egy életre! Így aztán a nyelvi változások dramaturgiai változásokat is hoztak. Mondhatni Hegel nyomán: megszüntetve akartam megőrizni dolgokat, vagyis megérteni és visszaadni a darab lényegét, de a ma szellemében elmondani a történetet.

[REKLAM]

Mint megtudtuk, az akkori előadás tökéletesen Moliére-hez hűen, rímekben beszélve indult, de szép lassan ez lebomlott, mert az volt az elképzelésük, hogy a versben való beszéd jelenti a sznobságot, a természetellenességet, ám amikor összevesznek a családon belül a házasság ellenzői és hívei, akkor erre már senki nem figyel. Sok mindenről másként vélekedik ma már, mint amikor írták a darabot. Volt, amikor zavarta Moliére minden szereplőjére gúnnyal tekintő attitűdje, aki szinte kérkedett azzal, hogy ráadásul tökéletes formában írta mindezt. A Honvéd Együttes számára írt szöveg nem jelent meg nyomtatásban, ezért meglepődött, amikor a Móricz Zsigmond Színház vezetése megkérte, használhassa azt egy előadás létrejötte során. Nagyon örült neki.

A befőtt nem teszi el magát

– Az eltelt évek alatt a világ sokat változott körülöttünk, s ez tükröződik a mostani produkcióban is, melynek létrejöttében nem vettem részt, csupán a végére írtam egy verset. Az arról szól, hogy aki nem pénzért ír költeményt, az amatőr... Az előadás indítása is modernebb lett Szokolai Brigitta dramaturg munkája nyomán: egy slam poetry-versennyel kezdődik, ahol összemérik tudásukat a versírók, köztük a család „üdvöskéje”. A francia szerző patriarchális álláspontot képvisel a nőkkel szemben: maradjanak a fazekaknál, mert abból csak baj lesz, ha sokat gondolkodnak. A befőtt nem teszi el magát, s a kosznak se elég annyit mondani, hogy oszolj.

Ma már persze sokat változott a világ a nők megítélése területén is, de nem könnyű az arányok megtalálása.
A gondolatok választékos megformáltsága a műben a hamisságnak válik a metaforájává, de a valóságban ennél lazábban beszélnek az emberek. Ez ugyanakkor azt is jelzi, hogy a művészi megformálás sokszor megfoszt a természetességtől. Előfordulhat tehát durvaság egy darabban, de az nem lehet öncélú. A másik fontos mondandó, hogy az ösztöneinknek van igazuk, és nem az érdekeinknek, s ha nyíltan tudunk beszélni egymással, akkor megoldhatók a problémák. A színháznak az a dolga, hogy megmutassa, milyen az, amikor valakiről, ha csak a színpadon is, de lekerül a maszk. Ha sikerül ezeket az álarcokat, szerepeket, melyek mögé rejtőzve éljük az életünket, időről időre levetni, akkor talán boldogabb lehet a világ.

Sz. Kántor Éva

(Fotó: Moments Photography)