– Mikor kezdted komolyabban venni a szavalást?

– Óvodás korom óta szavalok, persze a sok év elteltével fokozatosan fejlődtem. A Tiszaeszlári Általános Iskola 5. osztályában volt az első nagyszabású versenyem, az ott tapasztalt élményeimnek köszönhetem a szavalás iránti szeretetem.

– Vannak kedvenc költőid, irodalmi alkotásaid?

– A magyar irodalom az abszolút befutó nálam. A legkedvesebb költőm Ady Endre, tetszik, ahogy felfogja és értelmezi a dolgokat, ahogy az életet szemléli verseiben. De mellette nagyon szeretem József Attila és Radnóti Miklós alkotásait is.

 

ORSZÁGOS EZÜSTTEL GAZDAGODOTT

– Milyen versenyeken szerepeltél már, melyik nyújtotta a legmaradandóbb élményt számodra?

– Általános iskolásként leginkább körzeti és megyei versenyeken vettem részt, ahol a dobogó első vagy rosszabb esetben második helyén álltam. (nevet) Egy évvel ezelőtt bejutottam az Illyés Gyula Országos Versmondó Verseny döntőjébe, ahol felnőttekkel versenyezhettem, itt ezüst minősítést kaptam. Nagyon sok értékes, különleges embert ismertem meg, nálam sokkal idősebbeket, tapasztaltabbakat – ez örök élmény marad számomra.

[REKLAM]

– Hogyan készülsz egy ilyen versenyre, fellépésre?

– Jelenlegi iskolámban, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanító Varga Ildikó készít fel minden egyes versenyemre, és rengeteget köszönhetek neki. Nemcsak mint tanárt csodálom, hanem mint embert is. Nem konkrét instrukciókat kapok tőle, hanem egy szabadabb beszélgetés során közös értelmezési szintet, közeget keresünk – és rendszerint ugyanarra gondolunk. (nevet)

SZÍVBŐL SZAVAL

– Mit ajánlasz azoknak a fiataloknak, akik le szeretnék győzni a lámpalázat az előadások során?

– Egy természetes feszültség, drukk mindig ott van egy-egy előadás előtt az emberben, ez szerintem normális. Amikor kiállok az emberek elé, mindig behunyom a szemem három másodpercig, és arra gondolok, hogy miért is tanultam meg ezt a verset? Hát hogy átadjam az embereknek! (mosolyog) Ezután veszek egy nagy lélegzetet, szépen lassan kifújom és akkor minden lámpaláz elszáll.

– Idén a kultúra napja alkalmából előadhattad Karinthy Frigyes Ki kérdezett? című művét. Milyen érzés volt, hogy egy ilyen fontos ünnepségen színpadon állhatsz?

– Amikor Ildikó néni szólt, hogy az önkormányzat szeretné, ha én is szerepelnék ezen a rendezvényen, először el sem akartam hinni. Óriási megtiszteltetés volt számomra, és minden habozás nélkül elfogadtam! Ezt a prózát egy számomra nagyon fontos ember, az egykori magyartanárom ismertette meg velem, és a három évvel ezelőtti Pécsi Művészeti Fesztiválon szintén ezzel a Karinthy alkotással kaptam arany minősítést.

A JÖVŐ SZÍNMŰVÉSZE

– Vannak további terveid a szavalással kapcsolatban, versenyek, melyeken szívesen megmérettetnéd magad?

– Kicsi korom óta szeretek szerepelni, átadni az embereknek egy vers vagy próza mondanivalóját. A nagy álmom mindig a színművészet volt. Néha eltávolodtam ettől a tervtől, de a tapasztalatok, az élmények, az emberek támogatása és visszajelzése arra sarkall, hogy ne adjam fel ezeket a vágyakat – és nem is fogom!

Farkas Fanni