A nyíregyházi millenniumi ünnepségekről

A vármegyeháza 112 ablakában 1400 gyertya lángja lobbant, míg a városháza erkélyén villamos izzólámpákból egy hatalmas „1000”-es számot formáztak, amelynek „fénye szinte nappali világosságot árasztott a katolikus templomig”. Tíz óráig „olyan élénkség uralkodott mindenfelé, amely a mi csöndes, zajtalan estéinkhez képest szinte teljesen átalakította a város képét”. Az evangélikus főgimnázium ifjúsága és a kereskedő ifjak bejárták a város utcáit, majd a vármegyeháza és a városháza előtt az ünneplőkkel közösen elénekelték a Himnuszt és a Szózatot.

Május 11-én a vármegye tartotta emlékünnepét. A helyi lelkészek közös istentiszteletet mutattak be, majd a díszmenet a római katolikus templom előtti térről a vármegyeháza elé vonult. A díszközgyűlést a városi dalárda éneke, majd Kállay András főispán beszéde nyitotta meg. Az ünnepség szónokaként az elmúlt ezer esztendőre Vay Ádám gróf, a vármegye egykori főispánja emlékezett és mondott hálát a magyarság megmaradásáért. Beszédét követően az ünneplő közösség az Egyház (ma: Kálvin) térre vonult, ahol a vármegye a nap mementójául egy emlékoszlopot emelt „ama helynek örök időkre való megjelölése végett, hol régi leírás szerint az Ecclesia de Nyír, a város legelső temploma, a régi Nyíregyháza életének e legelső monumentuma állott”. Az obeliszket (képünkön) Mikecz János alispán beszédét követően leplezték le, majd a város nevében Bencs László polgármester vette át, ígérve, hogy „ezen emlékoszlopot Nyíregyháza város oly féltő gonddal fogja oltalmazni, mint szerető anya féltett kincsét, gyermekét, s kívánja, hogy Nyíregyháza város addig éljen, amíg ezen hazafias emléket becsben tartani és gondozni fogja”.

100 évvel később, 1996-ban a város elöljárói egy harmadik feliratot vésettek az obeliszkre: „A honfoglalás ezeregyszázadik évfordulójára emlékezett Nyíregyháza lakossága 1996. május 11-én”.

Ilyés Gábor