nyiregyhaza.hu
Okt 2, 2016
Vajon hányszor hallotta Torma Mária és Abonyiné Antal Anna ezt az elismerő megszólítást! Művésznő... Igen, művészet az, magas fokú, amelyet mívelnek. Holott sem színművészeti egyetemet, sem más előadóművészeti oktatási intézményt nem látogattak soha azért, hogy elsajátítsák a színpadi jelenlét vagy a szerzők által leírtak átadásának csínját-bínját.
Mária vegyészmérnöki tanulmányai mellett egy irodalmi színpad tagjaként alapozta meg versmondói pályafutását. Éppúgy hobbiból kezdett verselni, mint Anna, aki az irodalomhoz közelebb álló hivatása (magyartanár-könyvtáros) mellett vállal előadói esteket. Ő már gyermekként kiemelkedett társai közül tehetségével, aranydíjas versmondó volt, majd – állítása szerint – a Nyíregyházi Főiskola drámaszakától is sokat kapott, ahol 49 évesen lett másoddiplomás. Cicoma nélküli, értő versmondása annak idején Ratkót is elbűvölte.
Torma Mária felnőttként tett szert olyan szakmai elismerésekre, melyek évek óta bizonyítják: jól választott küldetést. Latinovits-, Radnóti- és egyéb díja – mind egy-egy mérföldkő előadói útján. Mint Magiszter Versmondó járja nem csupán hazája tájait, de a határon túli magyar vidékeket is. A diákok őt is vissza-visszavárják egy-egy településen, akárcsak Abonyiné Antal Annát a nagysikerű irodalmi összeállításaival. Míg Anna leghűségesebb segítője Ignácz Lászlóné (ének, furulya), addig Máriával az idősebb és az ifjabb Szűcs Miklós zenél vagy Zsolczer Csilla énekel. Valamennyien megszállottak ők. Az egymást kiegészítő művészeti ágakéi. Önzetlen missziójukért hálánkat mindössze tapssal fejezhetjük ki.
Egy hálás műélvező:
Bacskó Albertné
