A dinamikus Nyíregyháza

Többek között megállapítja: a város fejlődése az elmúlt 150 évben, annak is az utolsó évtizedeiben a legdinamikusabb, leglátványosabb. A város népessége az első hivatalos népszámlálás (1869−1870) óta több mint ötszörösére (5,7) növekedett 2015-ig. A népesség növekedésében váltakozva játszott vezető szerepet a magas természetes szaporodás és a vándorlási nyereség.

Ízelítő a további írásokból. Godzsák Attila: Nyírségi segítség a visszatérő Felvidéknek – A Magyar a magyarért mozgalom működése Szabolcs és Szatmár vármegyékben az 1930/1940-es évek fordulóján. Farkas Gyöngyi: Tüntetések a kollektivizálás ellen Porcsalmán, 1951-ben. Néző István: „Ami nemrég még utópia volt a kisvárdaiak számára, az ma már valóság”, Fejezetek Kisvárda fürdőkultúrájából. Hamar Péter: A legnagyobb vesztes a lírai én – Balázs Béla utolsó éveinek költészete. Marik Sándor: „...most szívlapátot kérek!” Rendkívüli pályakép Kun István író-publicistáról. Baranyai Attila: Közönségre nyitott kulisszák – Küzdelmes napok és fényes ünnepek a Szatmárnémeti Északi Színházban. Serfőző Simon, Antal Attila, Kulin Borbála, Oláh András, Gyukics Gábor, Kabai Zoltán versei, Balogh Géza tárcái, Nagy Zsuka költői imprói.