Az interjúra készülve, meglepõdve olvastam, hogy 82 éves elmúlt Bodrogi Gyula, A Nemzet Színésze. Amikor ezt elmondtam neki, a rá jellemzõ huncutsággal reagált: „Nem látszik rajtam a kor, csak a kór.” Az élete sok vonatkozásban példaértékû lehet valamennyiünk számára. Végigolvasni sem könnyû azon alkotások listáját, amelyekben Kossuth-díjas mûvészünk részt vett 1957-tõl indult pályája során, legyen az színdarab, film, szinkron avagy rendezés, s a felkérésekbõl ma sincs hiány. Szinte minden hazánkban létezõ színészi díjat megkapott, beleértve a VIDOR Fesztivál Életmû-díját. Ráadásul máig tartó, kölcsönös megbecsülésen alapuló jó kapcsolat fûzi „egykori” feleségeihez: Törõcsik Marihoz és Voith Ágihoz. Utóbbitól nem vált el ugyan, de köztudottan évtizedek óta külön élnek. Hogy kölcsönösen tisztelik egymás tehetségét, mi sem bizonyítja jobban, mint kétszemélyes show-mûsoruk, amivel nemegyszer „tájolnak” is. Hogyan jött létre ez a produkció? – errõl kérdeztem elõször.
– A pályánk során gyakran játszottunk együtt Voith Ágival. Arra gondoltunk, jó lenne összefoglalni, miket csináltunk az elmúlt évtizedekben, beszélni a színházi helyzetekrõl, az életrõl, és azokról a darabokról, amikben szerepeltünk. Sok olyan dalt énekeltünk, amiket ismernek és szeretnek az emberek; el kellene mondani, hogyan születtek ezek... Elõször a József Attila Színházban mutattuk be az összeállításunkat, majd a Belvárosi Színházban játszottuk, másfél éve pedig átvette a Nemzeti Színház, s a Bajor Gizi Szalonban adjuk elõ. A mûsor alcímében szerepel, hogy Bodrogi – Voith, Voith – Bodrogi. Ez arra utal, hogy egyikünk sem fõszereplõ; egyformán veszünk részt a mûsorban.

Már reggeltõl szereti az estit

Kossuth-díjas mûvészünk maga is igen elcsodálkozott, amikor felhívtam a figyelmét arra, hogy 50 éve ismerte meg az akkor 22 éves Voith Ágit. Mint elmondta, A kaktusz virága címû zenés vígjátékban játszottak együtt a József Attila Színházban. A mûvésznõ akkor szerzõdött oda a fõiskola után. Bodrogi Gyula 2003 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Amikor valamelyik figurát játssza este, azt õ, mint mondta, már reggeltõl kezdve szereti. A VIDOR Fesztivál alatt játszott már városunkban például a Bérgyilkos a barátomban, a Legyen a feleségemben Esztergályos Cecíliával, de fellépett például Sóstón a Minket nem lehet elfelejteni címû zenés show-ban is.
– Nagyon szerettem táncolni, de most már meggondolom – válaszolta kérdésemre öniróniával. – Néptáncosnak indultam hajdan a SZOT Táncegyüttesben. Színészként aztán ennek nagyon nagy hasznát vettem. Már-már kötelezõvé tenném a fiatalok számára az ilyen kurzusokat. Ha jól táncol valaki, akkor könnyebben bánik a testével, a mozdulataival, egyszerûbben fejezi ki magát, s ezt a közönség nagyon szereti.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

Júliusi elõadások:
Július 8., péntek 21.00 A kellékes. Fõszerepben: Kern András.
Július 16., szombat 21.00 „Zenés találkozások”. Fõszerepben: Voith Ági és Bodrogi Gyula.
Július 23., szombat 21.00 Marica grófnõ (operett). Fõszerepben: Bozsó József, Teremi Trixi, Benkóczy Zoltán.
Július 28., 29., csütörtök, péntek 21.00 Hello, Dolly! (musical). Rendezte: Verebes István. Fõszerepben: Détár Enikõ.