Idő és távolság nem lehet akadály. Főleg, amikor interjúalanyom több mint 15 ezer kilométerrel messzebb, egy másik kontinensen, Ausztráliában tartózkodik, ráadásul közel 10 órányi időeltolódás is van közöttünk. Deák Zsombor noha már 3 éve, hogy a kenguruk földjén él, mindezek ellenére még mindig örömmel mesélt Nyíregyházán töltött sorsfordító éveiről, arról, hogy hogyan került be a triatlonisták nemzetközi elitjébe, de nem maradhatott ki beszélgetésünkből a Fülöp-szigeteki vacsora sem, amelyet a bahreini hercegekkel és azok 50 fős személyzetével töltött.

A NYÍRSULIBÓL INDULT...

– A Nyíregyházán töltött 4 évem sorsfordító volt az életemben, amik nélkül nem ott tartanék, ahol most vagyok. Székelyföldről, Sepsiszentgyörgyről kerültem a szabolcsi megyeszékhelyre, ott iratkoztam be a Vasvári Pál Gimnázium sportosztályába. Sok pozitív élmény fűz a városhoz, és az ott megismert emberekhez. Testnevelő tanárom Pók István volt, aki nagyon sokat segített nekem, rengeteget tanultam tőle, és persze Molnár Csaba osztályfőnökömtől is. Még manapság is többször megállok a városban, amikor átutazom rajta, meglátogatom rokonaimat, régi tanáraimat, barátaimat, és szívesen elidőzök a régi edzőhelyeimen. Labdarúgóként, a Nyírsuli csapatában kezdtem el edzeni, ahol Nagy Sándor volt az edzőm. Jó labdarúgó voltam, csak kicsit zavart a labda... Futni nagyon szerettem, sok versenyen vettem részt, mint vasváris diák, Szalka Géza atlétikatanár segítségével – kezdte a beszélgetést Zsombor, akitől azt is megtudtam, hogy akkori padtársának, Matavovszky Dánielnek köszönhetően került közel a triatlonozáshoz (úszás, kerékpározás, futás).

Dani ugyanis elcsalta egy duatlonversenyre, amelyet a nyíregyházi reptéren rendeztek. Egy saját kezűleg épített, több szupermarketben vásárolt bicikliből összerakott kerékpárral indult el ezen. Ettől kezdve még többet futott, biciklizett és úszott. Igaz, ekkor még nem is gondolta, hogy valaha a hobbijából fog megélni.

[REKLAM]

Zsombor a Vasvári gimi után a kolozsvári egyetem testnevelés és sport szakán végzett, azóta már számtalan világkupán és nemzetközi versenyen indul és ahol általában a legjobb tíz között végez. A nemzetközi versenyek mellett többszörös román országos bajnok is (kétszer is sikerült U23-as kategóriában dobogóra állnia duatlon világkupákon). Amire pedig a legbüszkébb, az a tajvani világkupán elért negyedik helyezése. Ott ugyanis még teljesen ismeretlen névként indult el, mégis mindenki legnagyobb meglepetésére, szép eredményt ért el.

– Az elmúlt években legfőképpen Ázsiában állok rajthoz, a kontinens legtöbb országában már indultam versenyen. Szeretem a kihívásokat és az extrém helyzeteket, így fekszenek nekem az ázsiai pályák. A nagy meleg, magas páratartalom, nehéz pálya és sokszor kiszámíthatatlan események izgalmassá teszik az ázsiai versenyeket. Életem során Európa több országában is versenyeztem, mindig szeretek új helyekre utazni. Mondhatjuk, hogy három kontinensen élek, Európában, Ausztráliában és Ázsiában. Az elmúlt években szerencsére egyre több időt tölthetek otthon, Erdélyben, azon dolgozom, hogy sokat tudjak ott lenni. Jelenleg Sydneyben készülök a versenyszezonra, két hét múlva indulok az idei első versenyemre, Tajvanra. Utána Ázsiában edzőtáborozom és részt veszek egy-két versenyen. Majd májusban indulok haza, hogy otthon töltsek egy hosszabb időszakot.

FÜLÖP-SZIGETEKI VACSORA

– A Fülöp-szigeteken ismerkedtem meg a bahreini hercegekkel, akik közül kettő aktív triatlonos. Az ottani verseny előtt, a szervezőket és a profi atlétákat meghívták egy „egyszerű” esti vacsorára. Azt tudni kell, hogy a bahreini hercegek hatalmas kísérettel, körülbelül ötven emberrel (szakács, pincér, testőr stb.) jelennek meg a világ különböző pontjain megszervezett versenyeken. A kíséret fele ráadásul szintén triatlonozik. Tehát a Fülöp-szigeteki vacsora a térség legdrágább hoteljében zajlott, amit természetesen teljes egészében kibéreltek a bahreiniek. Itt sikerült barátságot kötni, az amúgy nagyon közvetlen és barátságos hercegekkel. Budapesten ismét találkoztam velük, ahol meghívtak a bahreini triatlonversenyre, amelyet a Formula 1-es pályán vezetnek át. Hatalmas élmény volt ott versenyezni.

Zsombor azt mondja, technikai problémák miatt a pályája során már több megmérettetést is fel kellett adnia, de fáradtság vagy fájdalom miatt viszont még sosem állt ki egy versenyből sem. A célba érés előtt, amikor már mindene fáj, többször van „soha többet” érzése, de a célt átlépve már el is múlik mindez. Vallja, minden fejben dől el, ez pedig a triatlonra nagyon igaz, amihez egyébként hatalmas akaraterő szükséges.

– Elsősorban, mint minden sportoló, napról napra jobb szeretnék lenni. A nagy célok mellett kis célokat tűzök ki magamnak, amelyek folyamatosan motiválnak. Szeretnék tovább fejlődni a sportban és egyre jobb eredményeket elérni. Valamint minél több embernek szeretném átadni a triatlon, a mozgás és az egészséges életmód szeretetét – hangsúlyozta a fiatal sportoló.

Bruszel Dóra