Közben Énekes János prépost-kanonok azon fáradozott, hogy a diákok minél elõbb egy új iskolaépületben leljenek otthonra. Az építkezéshez a telket gróf Dessewffy Dénes és Béla, valamint gróf Dessewffy Emil és dr. Hoffer Kunó ingyen biztosították az intézet részére. A Kótaji (ma Vasvári) út 16. sz. alatti épület tervét Pisszer János helybeli építész már 1924-ben elkészítette, azonban 1925 õszére ennek csak egy 4 tantermet magában foglaló része készült el. Ezt az épületrészt tekintette meg 1925. szeptember 20-án gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki kifejezte, hogy a gimnázium „a város örvendetesen szaporodó katolikus lakosságának életszükségletét alkotja”. Ezen gondolatát újabb építési segély utalványozásával támogatta meg. Ezt az épületrészt 1925. november 5-én vették birtokukba a „kirkatos” diákok és tanárok.

Az építkezés a következõ években tovább folytatódott. Az 1926–27. iskolai évben már 11 helyiség állt az intézet rendelkezésére. Az 1937-38-ban levezényelt elsõ toldaléképítkezéssel többek között kápolnával és tornateremmel bõvült az iskola. (Képünkön még a bõvítés elõtti állapot látható.) Ekkor a már elhunyt Énekes János örökébe Török Dezsõ apátkanonok, nyíregyházi fõesperes-plébános lépett, aki szintén támogatta a katolikus gimnázium ügyét. Az új épületrész átadási ünnepségén, 1938. június 12-én dr. Stolpa József vallás-és közoktatásügyi államtitkár is megjelent, aki az építkezés anyagi költségeinek jelentõs részét biztosította.

A gimnázium fenntartója az 1948 júniusában történt államosításáig a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap volt. Az államosított iskola felvette Vasvári Pál nevét és az intézmény falai között „a tanári testület gátlásoktól mentesen, zavartalanul és nyugodtan folytathatta demokratikus nevelõ és oktató munkáját”.

A Királyi Katolikus Gimnázium hagyományait ma a Szent Imre Katolikus Gimnázium õrzi, mint a „kirkat” szellemi örököse.

Ilyés Gábor helytörténész