60 év pácban

A „60 év pácban” című válogatás többértelmű is lehetne; folyamatos alkotói gondokat is jelenthetne – de nem így van. Annál inkább azt, hogy a kezdetektől használja és szereti a diófapácot – amit már Rembrandt is nagyon kedvelt.
Ez az átvivő anyag fapálcikával és/vagy ecsettel kerül a papírra, melynek eredményeképpen kemény, lágy vagy lavírozott nyomot hagy – a festő szándéka szerint. A gyors gesztusvonalak és szétterülő felületek szépsége és mondatai csakis határozott átgondoltság eredményei.
Ugyanez jelenik meg táblaképein az akril, az olaj és szemcsés felületek használatakor. Táj- és városélmények átírt formái egyszerre gyönyörködtetnek és gondolkodtatnak. Úgy hoz létre térrétegeket a horizonttalan képtérben, hogy elvarázsol az egyszerű és azok többszöröseinek használatával; változó méretű vonalak, vonalhálók, rácsszerkezetek, mögöttes terek, sejtetett architektúrák, nyitott és zárt rendszerek használatával.
Barna világ – ezt a címet viseli egy képe, mely akár az egész anyagra, a huszonkilenc táblaképre és hat pácrajzra is vonatkozhatna.
Lukács Gábor debreceni festőművész festői erénye a következetes vizuális gondolkodás, a leredukált formarendszerekben üdítően megjelenő érzékletes apró jelzések, látásmód. Jelrendszere egy természetes látásmód következetes kifejeződésének végeredménye. Barna világa letisztult, érett és gazdag.
Örömmel ajánlom megtekintésre.

H. Németh Katalin