Bécsújhelyrõl Nyíregyházára vezényelték a császári és királyi 14. huszárezredhez. Ebben a regimentben harcolta végig az elsõ világháborút, annak vége felé már századosként és századparancsnokként. A háború után elvégezte a vezérkari tiszteket képzõ Hadiakadémiát és elõbb József fõherceg, majd 1922 és 1928 között Horthy Miklós kormányzó szárnysegédje volt.

Egy 1924. évi minõsítés szerint „nyílt kedélyû, határozott jellemû, nyugodt vérmérsékletû, igen jó szellemi képességekkel, kötelességtudó, nagy munkabírással, öntevékeny, igen jó fellépésû a csapat elõtt is, kitartó lovas, kedvelt, jó bajtárs”. 1940 decemberében már mint ezredes vette át városunkban az 1. lovasdandár parancsnokságát. 1941-ben vezérõrnaggyá, 1943-ban altábornaggyá léptették elõ.

Az 1. lovasdandár élén vett részt 1941-ben az ukrajnai hadmûveletekben, majd az õ nevéhez fûzõdik a nyíregyházi lovashadosztály megteremtése. Ezzel a hadosztállyal vonult a hadmûveleti területre 1944 nyarán, majd innen útja ismét a kormányzó Katonai Irodájába vezetett, immár annak parancsnokaként. Részese volt az 1944 októberi sikertelen kiugrási kísérletnek. Német, nyilas és amerikai fogság után, 1946-ban tért haza. Nyugállományba helyezték, majd 1950-ben az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. 1951-ben koholt vádak alapján tíz év börtönre ítélték. 1956 nyarán ideiglenesen szabadlábra helyezték, majd 1957-ben büntetését háromévi próbaidõre felfüggesztették. 1966. november 2-án hunyt el Budapesten. A rehabilitálása csak 2001-ben történt meg.

Emlékét õrzi városunkban a nyíregyházi huszárok emlékkövén és a huszár emlékkertben (képünkön) egy-egy bronztábla, valamint a róla elnevezett utca.

Ilyés Gábor helytörténész