Kitűzték az épület fő méreteit is, amely a rendelkezés szerint 41,72 méter hosszú és 22,76 méter széles lehetett. Ezek a méretek hatalmasnak számítottak a település és a gyülekezet akkori lélekszámához képest (1782-ben 5412 fő az evangélikusok száma). A hatóságok talán így akarták teljesíthetetlen feladat elé állítani a templomépítő közösséget, akik azonban Schmál Sámuel lelkész vezetésével nem hátráltak meg.
A terveket Giuseppe Aprilis itáliai mester készítette, míg az építkezést Kriechbaum Ignác vármegyei mérnök irányította. Volt olyan, hogy a gazdák egyszerre hatvan ökrös szekérrel is hordták Bodrogkeresztúrról a bányászott követ, amelyet gyorsan elnyeltek a mintegy 1,5–1,6 méter vastag falak. Az akkori műszaki és szállítási viszonyokhoz képest a templom igen hamar, két és fél év alatt felépült. 1786. október 22-én, Coroni Frigyes esperes vezetésével fel is szentelték a még torony nélküli, egyszerű, sima homlokzatú és fehérre meszelt falú templomot, amelyet a későbbiek folyamán tovább bővítettek, szépítettek és berendezési tárgyakkal láttak el. 1936-ban teljesen felújították a külsőt, a homlokzati architektúra ekkor nyerte el mai alakját.
Tornyában ma két harang lakik, míg a Szlezák László harangöntő műhelyében készült harangjáték 1928. január 24-én szólalt meg először és hirdeti ma is óránként, hogy „Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven!”. A 12 harang közül a legkisebb 8, a legnagyobb 35 kilogramm súlyú. Ugyanekkor új óraszerkezetet is kapott a torony, amely Sowinski József pesti órásmester műhelyében készült.
A város legrégebbi, még ma is látható emlékjele a sekrestye kőkeretes kapuja fölött látható.

Az eredetileg a főbejárat fölötti falfelületre elhelyezett emléktáblával (képünkön) a türelmi rendeletet kiadó és a templom építését engedélyező II. Józsefnek állítottak emléket. A latin felirat a templom építéséről tudósít, míg a kiemelt római számok összeolvasásával a berendezés elkészültének évét kapjuk meg: 1788. Az ajtószárnyakon látható MT monogram a gyülekezet akkori felügyelőjének, Trstyánszky Márton nevét őrzi.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)

(Fotó: internet)