Az ember addig él, ameddig fennmarad a neve – fogalmazott méltató-emlékező beszédében Dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere. Ő is úgy véli, a származás fontos dolog az ember életében, de a tett, a tenni akarás az, ami igazából megrajzolja az ember alakját.

Azok az életérzések, amelyeket megfogalmaz, azok az ő saját világából jönnek, abból a környezetből, amelyet ő tapasztalt gyermekkorában. Az más kérdés, ahogy a történelem változtatta a kerekét, változtatták őt is, és változott ő is. 1990 után a megítélése erősen csökkent, de költészetében, az írásaiban maradandót nyújtott és alkotott. Olyat, amiért megérdemli, hogy nevét utcák, terek, intézmények viseljék, hiszen jónéhány verse mind a mai napig közkeletű.

Váci Mihály 1924. december 25-én, Nyíregyháza-Kistelekiszőlőben született napszámos-paraszti családban, s tehetsége révén ebből a közegből lett tanyasi tanító, majd Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító, a 60-as évektől két évtizeden át hazánk legtöbbet szavalt lírikusa.

További képekért kattintson a fotóra!

Fotó: Szarka Lajos

Nemcsak művészi, de közéleti, irodalomszervező munkássága is jelentős.

Országgyűlési képviselőként mindig a kisemberek mellett állt.

1970-ben egy kulturális delegáció élén utazott Vietnamba, ott érte a halál. A vele egykoron személyes kapcsolatban álló emberek mind a mai napig gondozzák életművét. A Váci Társaság a Petőfi Irodalmi Múzeumban elhelyezett hagyatékát kutatja, így jelent meg gondozásukban 2014-ben eddig kiadatlan verseiből az Emléke őrizetlen nyáj című kötet, de hosszú időre ad még munkát írásai feldolgozása az irodalomtörténészeknek, és tisztelőinek.

Matyasovszki Edit