Egy kislány a tanulatlan bátorságával õszinte-örömmel futtatja a színeket a papíron. Szivárványt, tigris-macskát fest, néhol golyóstollal besegít a részletekbe. Õ Mihálka Zengõ Jázmin, és nyolcéves. Kedves, amit csinált. A többiek felnõttek – az akril, a fotó, a print, a színes gyöngyök segítségével igyekeznek beavatni minket hol az ezotéria, hol a valóság pillanataiba. S teszik ezt az eklektika színességeivel, mely idõnként tarkára sikeredik, méreteiben pedig esetenként meghökkentõ. Boros Betty mandalakészítõ most is nagyméretû munkákkal jelentkezett, melyek minden esetben igényesek és részleteiben változatosak. Rónaszéki Péter és Paszternák Zoltán belsõ tereket és tárgyakat mutatnak be. Tarka sávolt portréfotókat tett egymás mellé több sorban Hanyicska Ágnes. Sipos Attila Csaba nagyméretû, népmûvészeti motívumokra is emlékeztetõ táblaképet hozott. Tükrözõdõ, középpontosan sugaras nagy látomásokat festett Mihálka György, realista portrékkal, az ezotéria titkos üzeneteivel. Dankó Márton naturális térrészleteinek printjeit ecsettel bõvíti. Emberi portrékat mutat be Fekete József. Sipeki Péter fotós centrikus és lineáris elrendezésben érdekesen másol össze gyermekkezeket és -lábakat. Arany és egyéb színes ívekkel és sávokkal kísérletezik – láthatóan élvezettel – Jocskov Annamária.
Úgy sokszínû ez a kiállítás, amennyire szürrealista a címe. Úgy tudom, szinte dadaista módon, mondatokból kivett szavakból, összeillesztve kerekedett ki.

Sokszínû, ahol inkább a print, a trendi megközelítések vannak többségben, ahol az ezotéria nem gyökértelen, és helye van az alapoknak.

H. Németh Katalin