Az első világháborúban elhunyt katonákra emlékeztek a Hősök temetőjében
14 nemzet elhunyt katonáiért égtek a lángok a Hősök temetőjében. Az első világháború idején, a nyíregyházi barakk kórházban elhunytak emlékére idén is megszervezte a halotti megemlékezéssel egybekötött ünnepséget a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft. Magyarország egyik legnagyobb kegyeleti parkjában kedden gyújtották meg az emlékezés mécseseit.
A lélekharang hangjaival indult a hagyományos emlékezés. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft., az önkormányzat és civilek közös szervezésében gyűlnek össze évek óta, hogy a Magyarország egyik legjelentősebb kegyeleti parkjában tisztelegjenek az első világháború idején, a nyíregyházi katonai barakk kórházban elhunyt katonák emléke előtt.
Felújítás a méltó körülményekért
Köszöntőbeszédében dr. Ulrich Attila alpolgármester emlékeztetett, sokan családtagok sem tudják, hol haltak meg a világháborús katonák, s az a legkevesebb, hogy az elesetteket, hősöket tiszteljük. Ezért ég mindkiért évente egyszer gyertya, s ezért rakta rendbe a civil kezdeményezést követően a szocializmus idején magára hagyott sírkertet az önkormányzat. – Nyíregyháza város vezetése nemcsak azért újította fel ezt a temetőt, hogy a halottak, akik itt vannak eltemetve, méltó körülmények között nyugodhassanak, hanem azért is, mert ez egy szimbóluma a városnak, Közép-Európának és Európának is.
„A halott katona már nem ellenség”
1916-ban hozták létre a temetőt, melyben 14 nemzet közel 3000 katonája alussza örök álmát. A Magyar Honvédség nevében a 2. vitéz Vattay Antal területvédelmi ezred parancsnoka, Polyák András emlékezett. Mint mondta, ezek a katonák családapák, szülők, gyermekek – emberek voltak, s akár ismertük őket, akár nem, fontos rájuk emlékezni évente egyszer. – Nekik volt egy speciális tulajdonságuk: ők katonák voltak. Ők háborúban, vagy a háború után estek el. De nem tettek semmi mást, csak azt, amit a hazájuk, a nemzetük megkívánt és kért tőlük. Közhelyként is értelmezhetjük, de higgyék el, mindig ezt kell mondanunk, amikor egy halott katonáról, hősről és áldozatról emlékezünk: a halott katona az már nem ellenség.
Az élet tiszteletére tanító temetői csend
Az eseményt ortodox halotti megemlékezés tette teljessé, mely végén Krank József, a Magyar Ortodox Egyházmegye parókusa megfogalmazta, a temető csendjénél nem tanít semmi jobban az élet tiszteletére. Az ünnepség végén koszorúkat helyeztek el az obeliszknél, köztük az Olasz és Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzuljai. A méltó főhajtás végeztével meggyújtották a mécseseket.
