Szkíta fegyverek Tiszadobról

A szkítákhoz köthető a fazekaskorong megjelenése a Kárpát-medencében, de ebben a korszakban terjed el a már korábban is virágzó bronzművesség mellett az új fém, a vas nagyobb arányú használata. Az Alföldön működő kovácsmesterek nemcsak a lószerszámzat egyes darabjait, hanem fegyvereket is készítettek az új fémből.

A szkíta fegyverzet jellegzetes darabjai voltak a viszonylag rövidebb (60-100 cm) reflexíjak a hozzájuk tartozó nyílvesszőkkel melyek háromszárnyú bronz nyílhegyekkel voltak szerelve. Az íjat és a nyílvesszőket a tegezben tartották amelyet görögül gorütosznak neveztek. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy a görög népgyűléseken szkíta íjászokat alkalmaztak „rendfenntartókként”.
A közelharc fegyvere volt a perzsa szóval akinakésznek nevezett rövödkard, melyeknek markolatát olykor sasábrázolásokkal díszítették.

A steppei lovasok jellemző fegyvere volt a vas fokos is mely szintén a közelharc során volt használatos. Ez a fegyvertípus már a preszkíta időszakban megjelent, ekkor még bronzból kovácsolták őket. Vasból készült változataik A Kr.e. VI. és V. század folyamán terjednek el nagyobb számban az Alföld és Erdély területén. Ilyen vas fokos látható vitrinünkben is.

A korai szkíta időszaktól válik a vasból kovácsolt lándzsahegy a fegyverzet rendszeres tartozékává. Ilyen fűzfalevél alakú, köpűs lándzsahegyek Tiszadobról is kerültek Múzeumunk gyűjteményébe.

Az 1963-as leltárkönyvi bejegyzések a tárgyak leírásán kívül sajnos más információval nem szolgálnak számunkra ezekről a fegyverekről. Egy területről egy időben való előkerülésük és egy szintén erre az időszakra keltezhető felhúzott fülü csésze azonban valószínűsíti azt, hogy ezek a leletek egy korábban elpusztult/elpusztított szkíta temető sírleletei lehettek.

Tompa György
régész