Szkíta fegyverek a Jósa András Múzeumban
A Jósa András Múzeum a hónap műtárgyaként havonta egy-egy választott korból mutat be különleges tárgyakat. Augusztusban a szkíták egyik jellegzetes harcászati eszköze érdemelte ki azt hogy a múzeum különlegességeként tekinthessék meg a látogatók. A környéken ugyanis igen jelentős volt a szkíták jelenléte. A régészeti leletek és a történeti források tanúsága szerint a szkíta népcsoportok a Kr.e. VII. század folyamán telepedtek meg az Alföldön, s az itt élt lakossággal együtt új kultúrát alakítottak ki mely a Kr.e. V. századig állt fenn és a régészeti kutatásban középső vaskorként ismeretes. A múzeum kiállítása a szkíták életmódját és kultúráját mutatja be a rendelkezésre álló megyei leletekre alapozva – mutatta be a tárlatot Tompa György, a Jósa András Múzeum régésze.
Fazekaskorong és vasfegyverek
A szkítákhoz köthető a fazekaskorong megjelenése a Kárpát-medencében, de ebben a korszakban terjed el a már korábban is virágzó bronzművesség mellett az új fém, a vas nagyobb arányú használata. Az Alföldön működő kovácsmesterek nemcsak a lószerszámzat egyes darabjait, hanem fegyvereket is készítettek az új fémből. A steppei lovasok jellemző fegyvere volt a vas fokos, mely a közelharc során volt használatos. Ez a fegyvertípus már a preszkíta időszakban megjelent, ekkor még bronzból kovácsolták őket. Vasból készült változataik A Kr.e. VI. és V. század folyamán terjednek el nagyobb számban az Alföld és Erdély területén. A hónap műtárgyaként ilyen vas fokos látható a múzeum aulájában felállított vitrinben.
Másfajta temetkezés
A szkíták az Alföldre érkezvén nem csak különleges fegyvernemekkel ismertették meg a már itt élőket, saját temetkezési szokásaik voltak. Míg a késő bronzkorban a hamvasztásos temetkezés volt a jellemző, addig a preszkíta korszakban a csontvázas, zsugorított, nyújtott vázas temetkezés kerül előtérbe.
Leletek a megyéből
A korai szkíta időszaktól fűzfalevél alakú, köpűs lándzsahegyek kerültek a Múzeum gyűjteményébe Tiszadobról. Valamint egy felhúzott fülű csésze is valószínűsíti azt, hogy a múzeumban őrzött leletek egy korábban elpusztult vagy elpusztított szkíta temető sírleletei lehettek.
Piszár Tünde
