Szilágyi Szilárd emlékére - elnémult egy hang

Elnémult egy hang… Egy olyan hang, amely diákok ezrei számára jelentett egyet a zenekultúra és -történet értő tolmácsolásával, a kórusmuzsikával, de a nemzeti és népi önazonoságunk magas szintű megismerésével is.

Megdöbbentően, hirtelen távozott közülünk iskolánk egyetlen ének-zene szakos pedagógusa, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Egyike volt azon keveseknek, aki hosszú évtizedekig állandó jelenlétével alakította intézményünk arculatát, aki egy nagy Krúdys tanárgeneráció tagjaként évtizedekig helyt állt a katedrán.

Szilágyi Szilárd ének-zene – történelem szakos pedagógus, főiskolai tanulmányai és leveleki tanári pályakezdése után 1991. augusztus 15-én lett a Krúdy Gyula Gimnázium tanára. Rövid idő kivételével mindvégig tanítványaink között végezte elkötelezett szakmaisággal, mély művészi megértéssel pedagógusi feladatait. Mindenki, aki a Krúdyba került, az ő óráin ismerhette meg a híres zeneszerzők életművét, a zeneirodalom legnagyszerűbb műveit. Magabiztos érzékkel zeneértővé nevelte diákjainkat, és nemcsak az óráin, hanem tanórán kívüli tevékenységek alkalmával is. Az iskolai kórussal rendezvényeink sokaságán lépett fel, nemritkán maga is énekével megerősítve a gyengébb szólamokat. Teljes odaadással és hivatástudattal végzet minden feladatot, amely megtalálta: szervezte az iskolai Filharmónia előadásait, az Operakalandokat, ugyanakkor a Banchieri Énekegyüttes tagjaként és a Cantemus Kórus pr-menedzsereként és sajtóreferenseként hosszú évekig helyt állt a színpadon is, a szervező munkák kevésbé látványos kihívásiban is. Hatalmas teherbírással és a szakmája végtelen szeretetével alkotott, nevelt és tanított. Egyike volt az utolsó reneszánsz embereknek: sem a tudomány, sem a közélet nem állt tőle távol, mindig volt értékes gondolata, újszerű ötlete, és mindig tanult: médiaismeretek tanárként szakvizsgázott, folyamatosan szakmai képzéseken fejlesztette azokat a képességeit, amik sikeressé és tanítványai szemében egyedülállóvá emelték. Vallotta, hogy a művészet nélküli ember teljes életet élni nem képes, tanári missziója az egyetemes művészi értékek átadása volt, tanítványainak tálentuma minden részletét szétosztotta, mindig szem előtt tartva a fiatalság teherbírásának korlátait, hogy néha az unalmasnak tűnő is befogadható és feldolgozható legyen. Ezért is szerették diákjaink, nincs olyan Krúdys, aki ne szép emlékeket hordozna az óráiról. És igazi közösségi emberként, kollégaként is mindig a közös célok, kihívások mellé állt, biztos pontként egy bizonytalan világban. …

Most megingott egy kicsit ez a bizonyosság. Annyira számítottunk arra, hogy visszatérhet közénk, hogy lehetetlen felfogni tragikusan gyors távozását. Osztozunk a család fájdalmában. Bár nem vigasz, mégis segít nekünk a tudat, hogy mindaz a csoda, amit közénk elhozott, tanítványaink ezreinek ad majd boldogabb, értékesebb, emberibb jövőt. Köszönjük Szilárd, soha el nem múló hálával.

A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium nevelőtestülete és diákjai