Az első olvasópróbák már augusztusban elkezdődtek. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mikor először álltunk a kápolnában jelmez- és minden egyéb nélkül, még kész katasztrófa övezte az előadást. Természetesen nem a szöveg megtanulása volt az időigényes, hanem a mozdulatok begyakorlása, illetve a „finomhangolás”. Ezek azonban jó pár végeláthatatlan órát elvettek napjainkból. Rengetegszer kellett próbálnunk, míg minden kifogásolhatatlanná nem vált. Naponta minimum negyvenöt percet ezzel töltöttünk, de volt, hogy ennél sokkal több időt szántunk rá. Most azonban, így az előadás után, merem azt mondani, hogy egy perc sem veszett kárba a drága időnkből, hiszen így visszatekintve, már látom, megérte ennyi időt eltölteni vele. Az utolsó napon volt a legnagyobb sürgés-forgás. A díszlet végleges kialakítása, jelmezes főpróba, a jelenetek újra és újra történő átbeszélése. Ekkorra lassan annyiszor hallottuk egymás szövegét, hogy szinte már fejből tudtuk az egész darabot, és minden kis apróságról ez jutott eszünkbe. Ezeken a próbákon azonban még nem is sejtettük, hogy mennyire fantasztikus lesz maga az előadás.

Szombaton reggelre enyhe izgalom övezett minket, de ez a jellegű idegesség eltörpült amellett, ami közvetlenül a fellépés előtt tört ránk. Szerencsére nem tudtunk túlpörögni a dolgon, hiszen rengeteg olyan program volt az iskolában ezen a napon, ami elterelhette a figyelmünket. Itt térnék át pár sor erejéig a projektnapra.

[REKLAM]

A jó „Szentimrés” már megtanulhatta, hogy ha a „Szentimrés” füzetben bentmaradós hétvége van megjelölve, akkor az jószerivel egy tanítás nélküli munkanapot jelent. Nem volt ez másképp most sem. Ez alkalommal Szent Márton életéről és munkásságáról szóló projektnap figyelmes követői lehettünk. A program rendkívül izgalmasra és pörgősre sikerült. Az előző heteken már összeírta minden osztály, hogy az adott foglalkozásokon kik lesznek a képviselők. A nap indításaként a kápolnában gyűltünk össze egy Szent Márton Litániára, ami után Tóth László atya előadását hallhattuk a szegénységről és gazdagságról. Miután mindenki elfogyasztotta tízóraiját, elkezdődtek a fakultatív blokkok. Minden osztály elfoglalta a helyét.

Míg a 9-10. évfolyamok az udvaron egy sportos vetélkedőn vett részt, addig a 11-12. évfolyamok az iskola épületén belül különböző tevékenységeket végeztek. Elsőként a következőkből válogathattak a szorgos diákok: mozaikkészítés, ikonfestés, rap szöveg/vers írás Szent Márton életéről, részvétel interaktív művészettörténeti előadáson. Ezek után további érdekes feladatokon vehettünk részt: középkori himnusz éneklése, szövegértési feladat megoldása, keresztrejtvényfejtés Szent Mártonról, gondolattérkép készítése Tóth László atya beszédéről. Miután minden feladatot elvégeztünk, a 9-10. és a 11-12. évfolyamok helyet cseréltek, hogy mindenki részt tudjon venni, az összes adott lehetőségen.
Tizenkét órától került sor A boldog herceg színdarab előadására. Mi, a szereplők már egy órával a kezdés előtt a kápolnában voltunk, csak a biztonság kedvéért. Felvettük a jelmezeinket, még utoljára átolvastuk a szövegünket, de mindenek előtt hihetetlenül izgultunk. Ahogyan lassan elkezdtek szállingózni a diákok a kápolnába, úgy a szereplők is elfoglalták helyüket. Aztán felcsendült az első jelenet zenéje. Elmondhatatlanul féltem attól, hogy talán elrontok majd valamit, vagy kihagyok egy sort. Szerencsére azonban fel sem tűnt, hogy rajtunk kívül mások is tartózkodnak a kápolnában, így minden pont olyan gördülékenyen ment, mint az utolsó próbákon. Véleményem szerint a többségnek tetszett az előadás, amit viszont biztosan tudok, az, hogy mi nagyon élveztük az egészet. A színdarabbal azonban nem ért véget a nap, hiszen néhány vállalkozó szellemű növendék előadta nekünk, hogy mit alkotott a nap folyamán.

[REKLAM]

Elsőként a Románné Szakolcai Mária és Tarczyné Alföldi Anikó tanárnő által felkészített rögtönzött énekkar műsorában hallottunk két Szent Márton életét bemutató himnuszt, majd két saját vers elszavalása következett. Ezek után két rap előadást is soron következett: Szent Márton életével először a Szent Imre Unity előadásában, majd Császár Patrik produkciójában ismerkedhettünk meg még inkább. Mindezek után az ekkorra jól megéhező diáksereg átvonult az ebédlőbe, hogy elfogyasszuk a várva-várt Szent Márton-napi ebédet. Szent Márton egyik legendájában az egyszerűséget kereső, mindenki által tisztelt és elismert Mártont püspökké akarták választani Tours városában. A szent egy ólban rejtőzködött el a városlakók elől. Hogy hamar rátaláltak, abban néhány derék szárnyas volt a ludas. Így libahúsleves, desszertként pedig lúdláb torta emlékeztetett minket a legendára.

Fantasztikus és élményekben gazdag napot tudhatunk magunk mögött. Közelebbről megismerkedhettünk Szent Márton életével, az alkotni vágyók megcsillanthatták tehetségüket, a sportolni vágyók pedig mozoghattak. Összességében nagyon jól éreztem magam, és már alig várom ez elkövetkezendő projektnapokat is.

Szaplonczay Eufémia

Szent Imre Katolikus Gimnázium