Száz éve született a zsidómentő jezsuita

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Egerben végezte. 1934-ben lépett be Budapesten a Jézus Társaságba. A filozófiát a budapest-zugligeti rendházban végezte. A kétéves próbaidő után 1937-39-ben Szegeden bölcseletet tanult. Kiválóan tudott foglalkozni a fiatalokkal. Még teológiai tanulmányai idején írt számukra egy nagyhatású könyvet M. Deésy Géza álnéven: Krisztusba Öltözötten, az oltárra emelt jezsuitákról a rend első négy évszázadában (Budapest, 1938. és New York, 1976). A következő évben Pécsett volt nevelő az internátusban. Teológiai tanulmányait Szegeden végezte. 1942-ben ugyanitt szentelték pappá, majd egyetemi lelkész a városban. Primíciáját Nyíregyházán mutatta be.

1944. március 5-én diákjaival Fiatalok őrállása címen a szegedi Tisza Szállóban színpadi előadást rendezett a náci Németországból emigrált írók műveiből. Ősztől a budapesti Horánszky utcai rendházban élt. Főként egyetemisták és főiskolások közreműködésével megszervezte az üldözöttek rejtegetését és élelmezését, a menekülők vagy gettóból szökésben lévők számára hamis papírokat szerzett, lakásokat bérelt számukra, valamint ellenállási csoportot szervezett. Kapcsolatot tartott az illegalitásban működő Magyar Fronttal. Több katonaköteles fiatalnak a háborús szolgálattól való megmentése érdekében együttműködött a később hősi halált halt Gidófalvy Lajos (1901-1945) posztumusz ezredessel, akit reverendába öltöztetve egy ideig szintén rejtegetett a lakásán. Izay és csoportja több ezer röpcédulát nyomtatott és terjesztett, melyben a főváros kiürítése és a Nyugatra menekülés ellen szólított fel. A Mária Kongregáció című havi folyóirat két számát még ő szerkesztette.

[REKLAM]

1945-ben elhagyta Magyarországot, a határon elfogták az oroszok, de sikerült tőlük megmenekülnie. Egy ideig amerikai menekülttáborban volt, majd eljutott Rómába, ahová küldetése szólt. Ott kapcsolatot talált a XII. Piusz pápa körüli bíborosokkal és tudomást szerzett Mindszenty József bíborosi kinevezéséről. A politikai helyzet miatt nem tudott visszatérni Magyarországra. Hazai élményeiről nem szeretett beszélni, nem is igen volt kapcsolata külföldön magyarokkal. Két évet töltött Rómában, majd elhatározta, hogy kilép a Jezsuita Rendből és Franciaországban lesz világi pap. Tökéletesen megtanulta a francia nyelvet.

1948-52 között prefektus volt Melun-ban a College Saint Aspais-ban, majd 1952-54 között Párizsban a Fénelon Lyceum internátusában. Végül 1954-ben kikötött Never egyházmegyében, ahol szívesen befogadták. Tizenöt éven át Boulogne-Billancourt-ban, majd Notre-Dame-ban, aztán a Sainte-Cécile plébánián működött, végül harmincöt éven át Saint-Jean-Baptiste de Neully-ben szolgált. 2003-ban nyugdíjba ment és Bretagne-ban, Plouézec-ben telepedett le. Itt halt meg nyolcvannyolc éves korában, hatvanhat évi papi szolgálat után.
Temetésén sok francia pap volt jelen, és néhány magyar, akik magyar földet szórtak koporsójára. Nyelvi okokból a gallok számára idegen és megszokhatatlan Géza mellé felvette a George nevet. A californiai Burbank városában parkot neveztek el róla.

Talán egyszer majd szülővárosa is megtiszteli egy szerény emléktáblával humanista fiát…

Komiszár Dénes