– Hogyan indult a művészettel való kapcsolatod?

– Évekkel ezelőtt kezdődött minden, egy múzeumban, ahol próbáltam nagyon közel hajolni egy alkotáshoz, az ott dolgozó hölgy „bármilyen közel lehet hajolni egy képhez, de tegyem hátra a kezem” és ez valahogy megmaradt bennem, azóta eltelt lassan fél évszázad és azóta is mindig így nézem meg a kiállított darabokat. (nevet) Komolyra fordítva a szót, sok-sok évvel ezelőtt is festettem, aztán jött az életemben egy körülbelül 25 éves szünet, most pedig keretes szerkezet gyanánt folytatom azt, amit fiatal koromban elkezdtem.

EGYEDI STÍLUST KÉPVISEL

– Mi az, ami igazán hatással tud lenni rád?

– Általában azok hatnak rám, amit én nem tudok, vagy nem csinálok. Hat rám az impresszionizmus, az, hogy pillanatok alatt megfognak dolgokat, nagyon szeretem a szecesszió aprólékosságát. Sokféle stílus tetszik nekem, inkább úgy mondanám kicsit eklektikus az, amit csinálok, mindenből egy kicsi és abból lesz valami.

– Mi dönti el, hogy milyen színeket használsz egy adott alkotáson?

– Az, hogy milyen volt az illető, aki szerepel rajta. Mindenki valamiféle emléket idéz elő belőlünk, valakiről egy illat jut eszünkbe és így tovább… Nekem ezek általában színek és formák.

IZGALMAS ANYAGOK TALÁLKOZÁSA

– Milyen anyagokkal dolgozol?

– A megszokottól eltérően mostanában kartondobozokat szedek szét. Abból fel lehet használni több részt is, akár visszabontani az anyagot a hullámlemezig. Ékszereket is készítek, ezek is festéssel készülnek. Sokszor azt a célt szolgálják, hogy kiegészítsenek egy-egy rajzot, rákerülnek a munkáimra. Sokszor pedig megélhetési szempontból készülnek, mivel a képeimet nem adom el, ezek azok, amik mégis az én stílusomat képviselik.De készítettem tojásokból, például strucc-, emu-, libatojásból dolgokat, amiben nem is inkább a rajz, a kivágás volt a nehéz. Illetve szoktam digitálisan is feldolgozni a képeimet, készült már a nyomatokból például óra. Talán ennyi előnye van a festészethez képest, több variációt tudok készíteni mindenből.

SZABADSÁG, SZERELEM

– Mi ad inspirációt az alkotásokon látható megannyi női archoz?

– A nők. Általában ismerősök arcai ihletnek meg, de ritkán előfordul, hogy az utcán meglátok valakit és lerajzolom. De tényleg nagyon ritka, hogy valami nem egy konkrét élményből születik. A női arcokon kívül legtöbbször még madarak jelennek meg a rajzokon. Nagyon leegyszerűsítve ez talán a „Szabadság, szerelem” szállóigéhez hasonlítható. A madár a szabadság, a nő pedig konzervatív értelemben véve a szerelem.

– Rengeteg rajzod van… Mi volt az első?

– Fiatal koromban mindig eltéptem, elégettem a képeimet, ha lezárult egy korszak. És hogy miért? Ez olyan, mint egy szerelem, ha vége van, nem barátkozunk tovább, legalábbis jobb esetben. Viszont ami odaajándékoztam, azok nyilván megmaradtak. A Régi kép elnevezést kapott alkotásom a legrégebbi megmaradt munkám, ami egy kisvárdai újság hátlapjára került, így menekült meg.

KÜLÖNLEGES KIÁLLÍTÁSA NYÍLIK

– Régi kép, Bukott angyal, Piréz nő hagyományos népviseletben, Paradicsom, Pillangó… Mennyire nehéz a címadás?

– A címek leginkább azért kerülnek a képekhez, hogy mások be tudják azonosítani őket. Én ismerem a munkáimat… (nevet) Egyébként van olyan, amikor könnyű társítani egy-egy szót a rajzokhoz, de van olyan alkotásom is, amiről évek óta nem jutott eszembe semmi. Olykor nehéz megfelelő értelmezést találni, és nem is feltétlenül szerencsés, értelmezze mindenki saját gondolatai szerint.

– Néhány nap múlva nyílik legújabb, Karcok címet viselő kiállításod. Miből áll össze a tárlat?

– Arcokból… (mosolyog) Kevesebb dolgot tudok majd megmutatni, így nagyon le kellett szűkítenem a kiállítandó képeket. Noha nem szoktam kifejezetten kiállításra rajzolni, most van néhány munka, ami célzottan ide készült. Ezek a karton alapú rajzok, ami egy érdekesebb vonal. És még egy különlegessége a KARCOK kiállításnak, hogy mint ahogy már korábban említettem, eddig nem lehetett képeket venni tőlem, kizárólag lenyomatokat adtam el, most azonban lesz lehetőség eredetiek vásárlására is.

BÉLA ZSOLT – KARCOK KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓJA

2016. október 28. (péntek) 18 óra
Nyírség Könyvtár Alapítvány
4400 Nyíregyháza, Ungvár sétány 5.

Farkas Fanni

(Fotók: Kohut Árpád)