Az épültek szigetelésének a fejlődése, a minősége összefügg azzal a ténnyel, hogy régen egészen mások voltak az igények. A kályha, a kemence mellett meleg volt, a távolabbi részeken pedig hidegebb. Éjszakára felöltöztek az emberek. Meleg dunyhát, vastag takarót terítettek magukra, úgy aludtak. Az utóbbi néhány évtizedben már megváltoztak az igények, és arra törekszik mindenki, hogy akár télen, akár nyáron, meglegyen a komfortérzet, ne hűljön ki és ne is melegedjen fel túlságosan a családi ház vagy a lakás, ahol az emberek a hétköznapjaikat kényelemben szeretnék eltölteni.

Sár, nád, döngölt föld

Régebben – például a Dél-Alföldön – az ott élők házaikat döngölt földből vagy vályogtéglából építették fel, amelyek egy mai, hőszigetelt falhoz képest szerényebb adottságokkal bírnak, noha – nagy tömegű falakról lévén szó – a hőtartó képességük meglehetősen jó. Ha átmelegedtek a vályogfalak, nehezebben hűlnek ki. Ám a hőszigetelő képességük már nem olyan kiemelkedő, ha összehasonlítjuk egy mai, modern, vastagabb hőszigetelésű épülettel. A régi falusi házakra jellemző kicsi, szűk ablakok is segítettek abban, hogy a szobákban – évszaktól függően – egyaránt megőrződjék a hűs és a meleg levegő. Az ablakokra spalettákat, ablaktáblákat, később redőnyöket szereltek: ezzel is biztosították, erősítették a szigetelést. Ma viszont már az az igény, hogy a lakás világos legyen, minél nagyobb felületű ablakokon jöjjön be a fény.

A törvények kiegyenlítették a különbségeket

Míg régebben voltak eltérő módszerek a falusi és a városban épített házak szigetelési módszerei között, mára a jogszabályi környezet előírásai miatt ezek a különbségek eltűntek, s ma már – éppen az építési törvények következetessége révén – egy régi épület felújításánál vagy egy új építésénél is ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzák. Persze, mindenhol más az épületállomány. Faluhelyen zömmel kertes, családi házak vannak. A nagyvárosoknál pedig jellemzően társas- vagy ikerházakról beszélhetünk. Az eszközök és a hőszigetelési mennyiségek mindezek ellenére hasonlóan alakulnak – mondta el a hirado.hu kérdésére Ambrus Balázs építész, energetikai szakember.

A szükség szülte beruházás

Noha vannak még mindig olyanok, akik kevesebb szigeteléssel is beérik, hallgatnak a beruházó olykor hamis ígéreteire, mégis azt látni, hogy egyre többen vannak, akik mára hajlandók a vastagabb szigetelést is igényelni. Rájönnek arra az emberek, hogy ezen nem éri meg spórolni. Az ára meg közkedveltsége szempontjából a polisztirol az egyik leggyakrabban használt szigetelő eszköz. Tetőszigetelésnél a tőzeg- vagy üveggyapot a népszerű. Régebben – főleg faluhelyen – náddal, sárral húzták be például a födémet. Hogy melyik a leghatékonyabb módszer, az relatív kérdés. Mert ámbár nagyon jók az úgynevezett „bio” és „öko” megoldások is, de a magyar piac meglehetősen árérzékeny, és ezek az eljárások általában jóval drágábbak.

Nagyon jók a természetes anyagok és támogatandó minden, ami a természetesség és a környezettudatos módszerek irányvonalába tartozik, ám ezeknek az építkezők pénztárcája gyakran korlátot szab. Így a leginkább forgalmazott és legnagyobb mennyiségben gyártott, bejáródott dolgok – mint például a polisztirol –, amit használnak. Ráadásul könnyű vele dolgozni. Akadnak, akik ódzkodnak az új anyagok használatától, mondván károsak az egészségre. Az üveggyapotpor valóban nem egészséges, de ha a lerakásakor védőfölszerelést, maszkot használnak, a továbbiakban – mivel alul-fölül fóliázzák – már egy bezárt anyag csupán, nem kerülhet az emberi környezetbe – húzta alá a szakember.

Forrás: hirado.hu