– A próbák idõszakában órákon át gyakoroltuk Ákossal, milyen mozgásokat képes végezni két ember, hogy „életre keljen” egy harmadik: a király – idézte vissza Darinka. – Egymás mellett álltunk, én adtam az egyik kezét és lábát, Ákos pedig a párjukat, miközben õ mozgatta a király fejét is. A bábtól olykor nem láttam õt, csak apró hangokból következtettem, mikor mit kell tennem, hogy ne tûnjön fel, két ember játszik egy harmadikat. A legjobb momentumokat igyekeztünk belecsempészni az elõadásba, miközben olykor közösen „át is írtuk” a forgatókönyvet, hogy minél poénosabb, érdekesebb legyen a kicsinyek és persze az õket kísérõ felnõttek számára. Kazár Pál zenei betéteket írt a számunkra, s más dalokat is beillesztettünk, például egy AC/DC-számot.

AMIKOR A FEJE BORBA HULL

Nehezíti a színészek helyzetét, hogy a gyermekeket bevonják a küzdelembe, amelynek célja Mufurcka királykisasszony kiszabadítása a sárkány fogságából. Különbözõ próbák elé állítják õket, ami egy sor váratlan szituációt eredményez. Gyakran kell improvizálniuk miattuk, a bábokkal ugyanakkor nagyon elõre megkoreografáltan, pontosan dolgozniuk. Mivel sokszor hívnak színpadra gyerekeket, jó néhány mókás helyzet adódik. „A sárkány feje hulljon porba!” varázsige helyett az egyik gyerek például azt mondta: „A sárkány feje hulljon borba!” Ez annyira megtetszett Darinkának, hogy a móka kedvéért ezt mondatta a gyermekek „kórusával” is.

A TÖRPÉVÉ VÁLÁS NEM EGYSZERŰ

– Nekem „csupán” sárkányfejem volt, ami velem együtt mozgott, így nem kellett igazán „báboznom” – vette át a szót Zoli –, viszont a törpévé válás csöppet sem volt egyszerû. A paraván mögül ugyanis, a fejem alatt Darinka kezei nyúltak ki a sajátjaimként, az enyémek ugyanakkor a lábaimat alkották, amik például Michael Jackson kiváló zenéjére „táncoltak”. Mindez azért is okozott nehézséget, mert õ a takarásban nem látta, mit csinálok a színen, ezért óramûszerû pontossággal kellett játszanunk, különösen az elején. Most már tökéletes lett köztünk az összhang, így néha meg is viccel... Mivel a darab íróját, Janik Lászlót jól ismerem, ugyanis a Déryné hadmûvelet során rendeztem õt Budapesten a Gózon Gyula Kamaraszínházban fõszereplõi minõségében, Bal József rendezõ is örömmel fogadta a kezdeményezéseinket, így kicsit hozzá is írtunk a mûhöz. Nagyszerû alkotói légkörben zajlottak a próbák.
Elõfordult az is, hogy a párviadalt megnyerõ, remekül játszó gyermeket le kellett cserélni, mert hirtelen megrémült attól, hogy õ most szerepel, és sírva fakadt. Ákos nagyon gyorsan megmentette a helyzetet: küzdjön a második helyezett a királykisasszonyért. Jóval a premier elõtt „tesztközönséget” kaptak, így kipróbálhatták, hogyan fogadják a darabot a kicsik, hol kell esetleg csendesíteni õket, mert nagyon szívesen kiabálnak, s bizony több mint száz jó torkú csemete képes hangzavart teremteni. Nagyon örülnek, hogy nemcsak a legkisebbek szórakoznak kiválóan az elõadásokon, de a felnõttek is. Bár a bábszínészet önálló szakma, amit négy éven át tanulnak az arra hivatottak, de színészeink szívesen veszik, hogy erre a területre is lehetõségük van olykor kitekinteni, s idõközben megszerették ezt a csöppet sem könnyû mûfajt is.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)