Óvodások döntenek bolygónk sorsáról

Frenetikusra sikeredett az indulása a Móricz Zsigmond Színházban, hiszen Az ifjúság édes madara Szabó Tünde és Szalma Tamás játékában felejthetetlen élményt nyújtott mindnyájunknak, akik láthattuk. Ezt követte néhány éve az Égigérő fű, A Mumus, majd a Sárkányölő Krisztián.

– Ez utóbbi előadást két évadon át láthatta a közönség – nyilatkozta lapunknak Bal József. – Később megrendeztem a József Attila Színházban is ezt a mesés lovagi tornát. Nagyon szerettem benne, hogy sikerült aktívan bevonnunk a kicsiket. Ezt a fajta munkát akartam most is folytatni. Erre tökéletesen alkalmasnak ígérkezett A kék bolygó című mese, amelyik annak idején elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat is. Igen népszerű a mű, hiszen 22 nyelvre lefordították, aminek egyik oka, hogy nagyon fontos témát és annak felhangjait tárgyalja a kicsik számára is érthető módon. Egy gyerekek által lakott ideális bolygóra megérkezik egy felnőtt, egy porszívóügynök, akit Kosik Anita és Kónya Merlin Renáta játszik (hogy miért ketten, az titok), s ezt követik a bonyodalmak. A nézők és a színészek, akik a gyermekeket játsszák, egy táborba kerülnek az előadás során. Az ügynök ugyanis egy sor mókás, izgalmas, csábító dolgot ajánl fel számukra, amelyeknek elfogadása – mint később kiderül – károkat okoz másoknak, illetve a környezetnek. A gyermekek részt vesznek sok döntés meghozatalában, amelyek következményeit a végén látják majd meg. Akarnak-e repülni, szeretnék-e, ha a nap mindig sütne?

Fotó: Trifonov Éva

Környezetvédelemre neveli a gyerekeket

Mint a rendező elmondta, rá kell a kicsiknek egyebek mellett arra jönniük, hogy a bolygó túloldalán is élnek emberek, s ha itt mindig ragyog az ég, az ott lakók nem kapnak soha fényt. A mesét több mint öt éve mutatták be az Izlandi Nemzeti Színházban, Magyarországon pedig színházpedagógiai foglalkozáson játszották Debrecenben Madák Zsuzsa rendezésében. A porszívóügynök a történetben azokat jelképezi, akik kihasználják a mi kényelemszeretetünket, s azon nyerészkednek. Az ügynök mindig felkínál bizonyos dolgokat a gyerekeknek, de fizetségül egy-egy darabot kér a fiatalságukból. Ez a különös fizetőeszköz nyilván szimbólum, és több megfejtése is lehet. Bal József azt emelte ki, hogy ifjúsággal fizetni valamiért az elpazarolt időt jelenti, amit nem lehet többé visszaszerezni. Megjelenik még témaként az előadásban az empátia, a tolerancia, a manipuláció, illetve annak veszélye. Mindez persze az óvodások nyelvére, a játékra lefordítva, amikor is a bohócot, a különös lényeket szemlélve, nevetve és drukkolva olyan témákkal találkoznak, amelyek későbbi életük során újra és újra meg fognak jelenni, mindig más alakban. Rendezőként akkor lenne boldog, ha az előadás végén minél több gyermek vehemensen részt venne azon a kupaktanácson, amelyen nekik kell befejezni a mesét, és megoldást találni az előadás során felhalmozódott problémákra.

 

Sz. Kántor Éva