Óvó néni, aki valójában bácsi

Takaros óvodai csoportszobában 24 kisgyermek ül a szőnyegen. A boszorkáról énekelnek, akinek három fia van. Ahogy közelebb lépek, látom, nem fehér köpenyes óvó néni köré gyűltek a kicsik, hanem egy férfi gitárszólójára dalolnak. Ő Rácz Csaba, minden óvodás Csaba bácsija, az Eszterlánc Északi Óvoda Napsugár Tagintézményének óvodapedagógusa, Nyíregyháza egyetlen óvó bácsija.

ÚJ SZÍNFOLTJA AZ INTÉZMÉNYNEK

Az intézmény vezetője, Szikszainé Kiss Edit azt mondta, amikor meglátta Csaba bácsi pályázatát, azt hitte, tévedés és elírás történt: talán lemaradt egy asszonynévképző. De nem, Csaba bácsi munkára jelentkezett az óvodában. A vezetőnő szerint nagyon ritka az, hogy férfi kolléga érkezik óvodapedagógusi munkára, hiszen a szakma elnőiesedett az utóbbi évtizedekben, nem véletlen az „óvónő” foglalkozás megjelölés sem. Kollégái és ő azonban bizalmat szavaztak a nem mindennapi munkaerőnek, aki több mint két éve neveli a Napsugár Óvoda gyermekeit.
Csaba bácsit hamar és könnyen elfogadták kollégái, és új színfoltja lett az intézménynek: a szülők bizalmukba engedték, az apukák kézfogással köszöntik, az aggódó anyukák pedig rábízzák legféltettebb kincsüket. Hiszen látják, a kicsik okosodnak, és jól érzik magukat a város egyetlen férfi óvodapedagógusával, aki ha kell, focizik a fiúkkal, apai mintát mutat az egyszülős családban nevelkedő gyerekeknek, és ha kell – az anyukák és gyerekek legnagyobb megelégedésére – befonja, becsurizza a lányok hosszú haját. A gyerekek érezhetően büszkék arra, hogy rájuk egy óvó bácsi vigyáz hétfőtől péntekig: csillogó szemmel lesik nevelőjük minden gondolatát, fegyelmezetten teljesítik kéréseit és szót fogadnak Csaba bácsinak.

A 3 + 24 GYERMEKES APUKA

Rácz Csaba a civil életben háromgyermekes apuka, aki elvégezte az óvodapedagógusi főiskolát, ahol három férfi csoporttársa volt. Már akkor megszerette ezt a szakmát, ami soha nem állt tőle távol: hatgyermekes családban nőtt fel, ő volt a legkisebb, és már otthon sokat foglalkozott idősebb testvéreinek gyermekeivel. Munkáját hivatásként éli meg, aminek saját bevallása szerint nincs vége délután 5 órakor, hanem otthon, szabadidejében állandóan jár az agya, milyen újdonsággal álljon óvodásai elé, akikből rengeteg energiát merít. Felüdítő számára, amikor ragyogó gyermekarcok néznek rá és arra kérik, rajzoljanak, táncoljanak, énekeljenek. Az óvodában alkalmazott módszereit, feladatait saját gyermekein teszteli. Csaba bácsi azt mondta, volt olyan szülő, aki eleinte kételkedve fogadta az óvó bácsit, de belátták, helyénvaló az, hogy a csoportban egy férfi és egy női óvodapedagógus dolgozik. Úgy véli, ha most állna pályaválasztás előtt, ma sem döntene másként, hiszen teljessé teszi az életét az, hogy gyermekeket nevelhet otthon és hivatásszerûen az óvodában is.

Mikita Eszter