Olvasói levél - kedves Naplóm!

A szurkolók számára – a Szpari-szurkolókról szólok elsõsorban – a gyõzelem a haldoklót is visszatéríti az élõk sorába, a vereség pedig egészségtõl duzzadó embereket is a halálba taszít.
Az igazi szparisták: Ultrák, B-közép, a Szpari zászlóit lengetik és zsoltárát zengik majd. Júliustól május végéig.
Kedves nyíregyháziak! Én úgy érzem, hogy a csapat és Lucsánszky Mester nagyot fognak alakítani! Ilyen profi hozzáállást úgy a vezetõségtõl és a játékosoktól már kb. 40 éve nem láttam Nyíregyházán. És ezt nem az udvariasság mondatja velem.
Minél többen legyünk kint a stadionban, mert ez a csapat nagyot fog kaszálni. A szparistákat valami õsi tropikus hév fûti, a kedvencek gyõzelme életének értelmét jelenti. Senki sem tud úgy örülni és ünnepelni, ahogy a Szpari-szurkoló örül és ünnepel.
Kell valahová tartoznia az embernek. 1953-tól számomra csak a Szpari... jóban, rosszban. Mindenki tudja hogy jártam... A csapat, a nagyfõnök, Révész úr nem mérlegelt, csak azt tudták és látták, hogy bajban vagyok. Szó nélkül segítettek. A piros-kék szív! Ultrák, kis szurkolók, nagy szurkolók, diákok, tanárok – õk az én családom. Segítettek! Tényleg a bajban ismerik ki az embert.
Köszönöm nektek, és áldott legyen minden lépésetek és minden cselekedetek az életben!
Annak pedig üzenem (pedig õ is szparista), ha nem tudja, hogy mi történt velem valójában, miért kellett kiköltöznöm és kivel, mivel és miért, kinek a hibájából egyedül vagy többen, ha bajba kerül, ígérem: segítek neki! Nem fogok hátat fordítani!
Hajrá Szpari! Hajrá Nyíregyháza!

Szabó Lajos