Nyíregyházi orvos segített Nepálban
A katasztrófa után néhány nappal a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjának (DEKOM) négy tagja, köztük a nyíregyházi dr. Kiss Csaba Katmanduba repült, hogy részt vegyen a földrengés áldozatainak megsegítésében. Egy hetet töltöttek a katasztrófa helyszínén, ahol sok beteggel és sérült emberrel találkoztak.
– A híradások nem túloztak, tényleg nagyon szörnyű állapotok fogadtak minket Nepálban – kezdte a beszélgetést dr. Kiss Csaba. – Annyi szerencséjük volt az ott élőknek – ha ezt lehet annak nevezni –, hogy a földrengés szombaton napközben történt, nem pedig iskolaidőben. Az emberek többsége az utcán tartózkodott, ezért kevesebb volt a halálos áldozat.
ÉJJEL-NAPPAL DOLGOZTUNK
– Amikor megérkeztünk Nepálba, felvettük a kapcsolatot az ottani Egészségügyi Minisztériummal és kértük őket, hogy jelöljék ki nekünk azt a területet, ahol a leghatékonyabban tudunk segíteni. Végül Katmandutól háromórányira lévő kis hegyi régióba irányítottak minket, ahol nemhogy a földrengés óta, de a földrengés előtt 5 évvel sem járt orvos – folytatta.
Kiss Csabáéknak egy nagyon szegény és elmaradt régióban kellett dolgozniuk. A napi munkájuk körülbelül felét a földrengés áldozatainak ellátása tette ki, a másik felében pedig azokkal az emberekkel foglalkoztak, akik évek óta semmilyen orvosi ellátásban nem részesültek.
– Nagyon sok munkánk volt, éjjel-nappal dolgoztunk, pihenésre, alvásra nem sok idő jutott, és amikor aludni lehetett volna, olyankor is egy nagy erejű utórengés miatt fejvesztve menekülhettünk ki abból a kis, épen maradt épületből, amit rendelőnek és alvóhelynek is használtunk.
Sok esetben az embereket a katasztrófa okozta sokk miatt kellett kezelniük.
– Volt egy olyan betegünk, akit a családtagok úgy hoztak be, hogy gyakorlatilag éppen hogy élt, végső elkeseredésében patkánymérget evett. Úgy gondolta, hogy már nincs más lehetőség. Az ő életéért órákon keresztül küzdöttünk, de sikerült stabilizálni az állapotát – emlékezett vissza.
A DEKOM tagjai nemcsak Nepálban nyújtottak segítséget, ott voltak Mianmarban és többek között a haiti földrengésnél is, hogy támogassák azokat, akik egyik pillanatról a másikra mindenüket elveszítették.
Bruszel Dóra