1985-ben Nyíregyháza annak a közigazgatási szakembernek címezte a díszpolgári oklevelet, aki Szatmár-Bereg vármegye utolsó alispánjaként, majd Szabolcs-Szatmár elsõ megyei fõjegyzõjeként dolgozta végig a XX. század könnyebb és nehezebb idõszakait. Az örök újító számos hasznos elképzelést vezetett be és valósított meg. Dr. Fábián Lajos elismert és közkedvelt vezetõként dolgozott, de mindig a háttérben maradt. A médiának csak évtizedek eltelte után nyitott ajtót, 90 éves korában tört meg a jég.

Soklépcsõs életút

A gimnázium és a polgári iskola után nyomdásztanonc lett, majd díjnok, irodatiszt, aljegyzõ és késõbb fõjegyzõnek választották. Kitûnõ tanuló volt, így az egyház vállalta volna taníttatását, de az 1929-es gazdasági válságban tönkrement és vidékre költözött szüleit anyagilag is támogatnia kellett, ezért munkába állt. Így az ország egyik legmodernebb nyomdájába került Nyíregyházára, ahol kézi betûszedõként kezdett el dolgozni. Szerette munkáját, de egy ólommérgezés miatt abba kellett azt hagynia. Még idõben tette ezt meg, ugyanis ezzel a foglalkozással akkoriban nem nagyon élték túl a 40–45 éves kort. Ez a helyzet igazi fordulatot hozott a fiatal Fábián Lajos életében. Rátermettsége, munkaszeretete igen korán lehetõséghez juttatta a közigazgatásban. A katonaság után Ópályi település meghívta aljegyzõjének, majd 1946 augusztusától elvállalta a fõjegyzõséget.

Az utolsó elsõ tisztviselõ

1949-ben több magasabb állást is kínáltak számára, de õ nem vállalta sem a szolnoki alispánságot, de nem élt a belügynél kínálkozó lehetõséggel sem. Hosszú alkudozások után végül Mátészalkára került. Szatmár-Bereg vármegye alispán-helyettese lett. Röviddel ezután a vármegye megbízott alispánjaként végezte munkáját, így õ volt a megye utolsó „elsõ tisztviselõje”. Így hívták akkoriban ugyanis az alispánt. – Mint alispán, a megyerendezés kapcsán én oszlattam fel a közgyûlést. 1950. március 16-ával átkerültünk Nyíregyházára, az új megyeszékhelyre. Akkor jött létre a két megyébõl Szabolcs-Szatmár megye – mondta.

Progresszív szemlélet

Az országban elsõként szervezett, majd igazgatott Államigazgatási Iskolát. Nyíregyháza mellett Szombathely volt a másik város, ahol ilyen oktatási intézményt mûködtettek. Az egykori Vésõ utca sarkán lévõ épületben kezdõdtek a felsõfokú képzést biztosító jegyzõtanfolyamok. Mivel ezt az épületet lebontották, a képzéseket az arra a célra felépített új létesítményben, a mai Egészségügyi Fõiskola épületében folytatták.

[REKLAM]

Az országban elsõként az itteni fiatal jogi hallgatók számára vált lehetõvé, hogy ne utazzanak a fõvárosba, hanem a nyíregyházi konzultációs központban tanuljanak. Elsõként hozott létre hivatali szakkönyvtárat, amit aztán fontosnak ítélve máshol is felállítottak az országban. Elõször állított fel úgynevezett panaszirodát, segítve ezzel a lakosságot hivatalos ügyeik intézésében. Ezt ma ügyfélszolgálatnak neveznénk.

Az örök újító

„Mindenben kételkedni a jobbítás szándékával” – mindvégig ez volt Lajos bácsi elve a munkában. Hiszen minden helyzetben a legjobb megoldást kereste. Haladó gondolkodása, örökös újítási szemlélete sokakat megfogott. De fiatal kora ellenére is munkatársai dörmögõ medvének hívták. A közigazgatási reformokban aktívan részt vevõ, országosan is ismert, elismert közigazgatási szakember munkájának elismeréseként a Díszpolgári cím mellett megkapta a „Nyíregyháza Városért” kitüntetést (1994), a „Szabolcs-Szatmár Megyéért” (1977), majd a „Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéért” (1996) elismerõ okleveleket is. 1936-tól lényegében hatvan éven át volt közéleti szereplõ, 42 év közigazgatási szolgálattal.

Mindvégig nyíregyháziként

Dr. Fábián Lajos megyei fõjegyzõként is folyamatos kapcsolatot tartott Nyíregyháza vezetésével. Számos kérdésben megkeresték, várták szakértõ tanácsait. Például a megyeszékhely új címerének összeállításánál is kikérték véleményét. Természetesen erre a felkérésre is egy remek ötlettel állt elõ, amelynek köszönhetõen visszaállt a város eredeti címere. Ezt a címert az 1837-es kiváltság adományozásával a király hagyta jóvá. Lajos bácsi középiskolás korában egyébként ezt a címert viselte egyensapkája pajzsán is.

A fõjegyzõi asztal

A jelenlegi megyei fõjegyzõ is annál az asztalnál dolgozik, amelyet egykor Lajos bácsi hozatott be a megyeházára a vásárosnaményi Tomcsányi-kastélyból. A jócskán megrongálódott, de igen különleges bútordarabon – amelyet sikerült egy akkori típusasztalért megszerezni – egy gyönyörû faragvány, egy vadászjelenet látható. Bár Lajos bácsi nyugdíjazásakor fájdalomdíjként magával hozhatta volna kedvenc asztalát, de nem tette. Így ez az egyedi bútordarab ma is dísze lehet a mindenkori megyei fõjegyzõ irodájának.

Munkamániás

A munka- és tanulásmániás fiatalemberrõl már mindenki azt gondolta, hogy agglegény marad. A szüleivel élt, és ha épp nem dolgozott, szórt érdeklõdésének köszönhetõen vagy tanult, vagy olvasott. Édesanyjával ezért úgy döntöttek, örökbe fogadnak két kisfiút. De mielõtt ez megtörtént volna, megtalálta azt a hölgyet, akivel 45 éven át élt csodálatos és harmonikus kapcsolatban. Házasságukból két fiuk született, de saját gyermekeik mellett egy kislányról is gondoskodtak. Az idõsebb fiú, Lajos baleseti sebész-traumatológusként gyógyított a kórházban, majd szintén orvos feleségével messzire kerültek Nyíregyházától és a szülõktõl. Szájsebészként dolgozó fiuk, Gábor számos lehetõségre nemet mondva máig a városban él és itt fogadja pácienseit.

A Fábián-könyvtár

Lajos bácsi fiai sosem jártak könyvtárba, hiszen kötetgyûjteménye számos területen tudott segítséget nyújtani számukra. A szekrényekben, a polcokon igazi különlegességek lapultak meg. „Behozta a világot” – mondta Lajos bácsi saját könyvtárára, amelyben minden tudományág összefoglalója, lexikonja megtalálható. Számos ritkaságnak számító kötete miatt többször keresték az országgyûlési könyvtártól, az országos Széchenyi Könyvtártól is, hogy legalább kutatási célra megkaphassák a saját állományukból hiányzó írásos anyagokat. A megyei levéltárral is állandó kapcsolatot tartott az idõsödõ szakember, akinek valamennyi írása fellelhetõ az intézményben. Lajos bácsi élete utolsó éveiben az olvasás, a filmnézés és az internetezés mellett igen sokat írogatott. Összegyûjtötte a legfontosabbnak vélt eseményeket saját életébõl, valamint a város és a megye életébõl. Írásai így a közigazgatás története mellett igen komoly társadalomtörténetet vázolnak fel az olvasók számára. Dr. Fábián Lajos 2012-ben hunyt el.

Erdei-Nagy Ibolya