Naninski, az utcaművész iskolapéldája: egyszerre színész, zsonglőr, táncos, bohóc, aki szavak nélkül, gesztusokkal kommunikál. Már egy éve azon dolgozik, hogy vidámabbá tegye a gyerekek és felnőttek mindennapjait, most pedig akár õ lehet a legjobb, a legjobbak között. Májusban versenybe száll a Magyarország legjobb utcaművésze címért. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018.09.28-i számában).

Az akrobata, a zsonglőr, a bohóc látszólag teljesen különbözőek. Az egyik ugrószámokkal szórakoztat, a másik labdát és tányért pörget, a harmadiknak meg keménykalapja és krumpliorra van. A nyíregyházi Ámik Jánosban, ismertebb nevén Naninskiben pedig mindegyikből van egy kicsi. A táncművészet és a cirkuszművészet elkötelezett rajongója, egyedi produkcióival mosolyt és nevetést csal a szülők és gyermekek arcára, miközben tréfás megmozdulásaival összeköti az egymást követő műsorszámokat.

A Csillag szüleikből a gyerekek közé

Ámik Jánost sokan ismerhetik Nyíregyházán. 25 éves táncos múlt, sok hazai, illetve külföldi színpadi tapasztalat van mögötte. Tagja volt az Y2K Divattánciskolának, valamint az Ab Ovo Crew breakcsapatnak is, akik ráadásul televíziós sikerre is szert tettek, hiszen a Csillag születik című tehetségkutató műsor középdöntőjéig is elmeneteltek. Tavaly határozta el, hogy létrehoz egy önálló produkciót, ezúttal utcaművészként, amelyben megcsillogtatja sokoldalú tehetségét. Ezt pedig már nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismerte. Ő lett a térség legjobb utcaművésze, ezzel pedig lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a Street Art Show jövő májusi döntőjében a budapesti Kincsem Parkban, a Food Truck Show több tízezres rendezvényén.

Egyedi és megismételhetetlen

Mindig is az életem része volt a tánc. Mikor eldöntöttem, hogy most már egyedül fogom folytatni, tudtam, így nehéz lesz eladni egy félórás produkciót, hiszen a látványhoz kell a sok ember. Mivel mindig közel állt hozzám a cirkuszi világ, így kitaláltam, hogy készítek egy összetett, komplett műsort, ami tartalmaz táncot, zsonglőrködést, és akrobatikus elemeket is, és mindemellett bevonom a nézőket. Végül egy vicces, interaktív produkció lett belőle. Az elsőt tavaly mutattam be Borbányán, azóta pedig, a visszajelzéseknek köszönhetően, már több tucat ilyenen vagyok túl.

Janiból Nani?

Gyerekkoromban az unokatestvérem, akivel egyébként sok számban együtt dolgozok, nem tudta kimondani a nevemet, hogy Jani. Mindig csak Naninak hívott, ami aztán megtetszett a családomnak is és ettől kezdve ők is úgy szólítottak. A barátaim ennek adtak egy művész jelleget, tovább fejlesztették, és így lettem Naninski.

Leginkább a gyerekektől való visszajelzés az, ami feltölt. Örülnek, mosolyognak, hogy részesei lehetnek a produkcióimnak. Sokszor még a szülők is odajönnek hozzám és gratulálnak. Mindig megkérdezik, hogy ez honnan jön, hogy találom ki, de nem tudom rá a választ. Általában csak leülök, vagy reggel, mikor felkelek, elkezdek gondolkozni és egyből jönnek az ötletek. Mindig van egy alap, amit kigondolok – magamnak vágom meg a zenéket, táncterembe megyek, ahol kigyakorlom a táncos elemeket – de ez a fellépés során formálódhat, hiszen pont az a lényeg, hogy interaktív.

Tömegből is előbukkan

Rendezvényeken, szülinapokon lépek fel, van, hogy elvegyülök a tömegben és egyszer csak megjelenek, majd kezdődik a show. Sosem a versenyekre hajtottam, hanem inkább arra, hogy megismerjenek az emberek. Már készülök a májusi döntőre, de addig is azon leszek, hogy az emberek arcára mosolyt, szemükbe pedig könnyeket csaljak.

Szerző: Bruszel Dóra