Mindent túlélt a Váci Mihály Művelődési Központ

A ház két pilonon, hídlábon áll, és felemelkedik a közterületről. Ez a megvalósítás idején a Véső utca mentén disszonánsabb volt az utca embere számára, mint ma, de a várostervezés megértette, mert így hozott létre középülethez nélkülözhetetlen városi teret – maga alatt –, mely a környezet előírt átépülésével és felmagasításával majd beleillik a megváltozó beépítési struktúrába.

Reklámház...?

A szakma a japán metabolizmus jegyeit vélte felfedezni benne, az utca embere a hidat, mely nem vezet sehová. Az intézmény igazgatója pedig azt gondolta, hajó ez, mely a kultúrához viszi annak szerelmeseit. A politikusok kezdetben országos reklámháznak tekintették – lám, mi ilyet is tudunk –, a finanszírozók szerint viszont – hoppá! – ez elvitte az ötéves terv fejlesztési forrásainak jó részét. A kivitelező SZÁÉV meg szidta az édesanyját annak, aki ilyen helyzetbe hozta őket... A hídszerkezetbe annyi vas kellett az első változatban, hogy keresztmetszetébe nem fért bele a beton. Ezért lettek a húzott rudak acélból, és belekerült folyosóként két csőszerű belső tartó, és így már minden karcsúbb lehetett, valamint tágas belső terek voltak kialakíthatók szabadon a ház középső traktusában. Próbatermek, stúdiók, kiállítótermek, amelyeknek amúgy is mesterséges, koncentrált fényekre volt szüksége.

Metabolikus koncepció

Az idő mindent megold, mindenféle sebet begyógyít. A napjainkra felújított ház (Váci Mihály Kulturális Központ néven), ma már a környezet morfológiájába beleillik, a tervgazdálkodás nélküle is csődöt mondott. A ház túlélte az idők változását, halálos ítéletét is, megújult, és a város ikonikus épülete maradt. A metabolikus koncepció segítette a túlélését. Ez a modern építészeti irányzat, biológiai metafora. Élő rendszereket teremt, amelyek túlélik környezetük változásait. Az épületeket a fák analógiája szerint szervezi. Törzse, ágai, levelei vannak. A fatartó szerkezeteit kívül hordja, és az éltető nedveket az ágak közvetítik a levelek felé. A fák állandó és évszakonként változó elemeit utánozza a ház is. Ha ezek jól elkülönülnek egymástól, az elavuló részek lecserélhetők, az épület áll, és a változó igényeket képes befogadni belső tereiben. Párizsban a Pompidou központ épülete is ilyen. Látszik tartószerkezete, a működtetés vezetékei, és mozgólépcsőit is kívül vezették. A belső terei szabadon alakíthatók az igények szerint. A művelődési ház pillérein és hídszerkezetén is ez a koncepció érhető tetten. A belső, folyosót formáló doboztartók a méretes ágai, a pilonban mennek fel a közművezetékek, légcsatornák. Ez tette lehetővé metamorfózisát, és logikája folytatását. Ma már az új lépcsőházait is kívül mutatja meg. A szabvány azóta változott. A kerekesszékes is színházlátogató, és a negyedik emeletről is közvetlenül a szabadba kell menekülni a nézőknek tűz esetén. Ezért épült a körút felől az a madárkalitka lépcsőház. Nem szép, de hasznos, mint egy pelenka a gyereken.

Vetélytársak

A debrecenihez hasonló sorstól – a lebontástól – a nyíregyházi művelődési házat megmentette egy pályázati támogatás. De konkurenciája, a színház, a szabadtéri, a Kodály, a galériák, az arénák, a stadion, a nyugdíjas- és bodybuilder-klubok, az állatpark, a múzeumfalu, a plázák, okostelefonok – és egyéb, kikapcsolódást, időtöltést és „kultúrát” kínáló szolgáltatások egyre szaporodnak. Megújult állapotában új élettel, fiatal közönséggel kell megtölteni a központot, és erre látszik is a törekvés.

Legendák és változások

A házat Bán Ferenc, a Nemzet Építésze tervezte, szerkezettervezője Scholtz Béla volt, építész munkatársa László Zoltán. Az épület tíz évig tartó megvalósítása közbeni ádáz csatározásokban jelentős szerepet vállalt Plesz Antal, az ifjú Bán miskolci Mestere. Az alapötlet legendája is hozzá kötődik. A konzultációk általában presszókban folytak. A Mester két borospohárra rálökött egy kendőt. „Két nagyterem kell? Ide tedd a két árbóc alá az előadótermeket.” Így alakult ki az eredeti épület sziluettje... A jelenkor egy multifunkcionális színháztér kialakítását kívánta. A két pilon között két újabb acéltartó hidalja át a nagy nézőteret. De az eredeti két ikerárbócos hajó formáját a rézlemez burkolat még őrzi. A pillérekre rárakott többletterhet azért bírják meg az alapok a pletyka szerint, mert annak idején, amikor a konzolok a ház végein lehajlottak, az építésvezető rábetonozott vagy 30 centit is helyenként, hogy a padló vízszintes legyen. Ezt most a könnyebb nikecellre cserélték.

Híd ház

Az épület megelőzte kora Magyarországának építészeti szellemiségét. A technológiai kényszer, a házgyárak diktatúrája sokakat a rendszer járókeretéhez szoktatott, homokozójában való „szárnyalásra” ítélt. De nem a rajzaival mindenkit elkápráztató Bán Ferencet! Ez a ház meg monolitbetonból zsaluzott vaskos tömegeivel és egyedi acélszerkezetekkel okozott gondot. Nem volt rá felkészülve az ipar, az iparos, még a kritikus sem talált a közelben hasonlót. Így lett Nyíregyházának – ha nem is táncoló háza, mint Prága új nevezetessége, hanem – egy Híd háza, amely hajóként kikötött a körút mentén, és átvezet a hetvenes évekből a jelenkorba.