Lábas Vikivel, a zenekar énekesével beszélgetett Bruszel Dóra. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2017. 08.11-ei számában)

– Szinte minden évben koncerteztek Nyíregyházán. Tavaly a FÕHE-n, idén a Szent Iván éji rendezvényen léptetek fel. Milyen emlékeitek vannak a városról, az itteni koncertjeitekrõl?
– Nagyon szeretünk Nyíregyházán játszani, egyik kedves Margaret-hallgatónk is nyíregyházi és õ miatta is jó érzés helyben örömzenélni. A tavalyi FÕHE-n ismerkedhettünk elõször össze a nyíregyházi közönséggel és szerintem egész jó hangulatú koncertet sikerült együtt létrehoznunk. Idén gyönyörû helyszínen tarthattunk Szent Iván éji szerelem varázsolást és rengetegen voltak kíváncsiak ránk, így kirúgtuk a ház oldalát. A Nyíregyházi Állatkert pedig párját ritkítja, úgyhogy amióta mi is körülnézhettünk, mindenhova visszük a hírét, hogy érdemes odafigyelni erre a kincsre is.
– A VIDOR Fesztivál legelsõ napján léptek fel. Ti indítjátok a nagyszínpadi koncerteket. Mivel készültök?
– Nagyon örülünk, hogy augusztus 25-én este mi zenélhetünk majd a Kossuth téren, elhozzuk a kedvenc dalokat az elsõ két lemezünkrõl és reméljük, hogy mosolyból és felszabadultságból sem lesz hiány.
– Hirtelen lettetek népszerûek. Mennyire volt tudatos a karrieretek?
– Hogyha valakinél már karrierrõl beszélünk, akkor abban azért kell lennie tudatosságnak. Viszont annyira fiatal a zenekar, hogy ezt karriernek talán még nem is nevezhetjük. Nagyon sokat dolgozunk, folyamatosan új dolgokat találunk ki, bõvítjük a zenekar technikai hátterét, rengeteget utazunk és koncertezünk, ami nagyon inspiráló tud lenni, de egyben fárasztó is. Folyamatosan próbálunk fejlõdni és alázatosak maradni – ha ezt tudatosságnak lehet nevezni, akkor azok vagyunk. Törõdünk és odafigyelünk a dolgainkra, és próbáljuk kihozni mindenbõl a maximumot.
– Kit tartotok a célközönségeteknek, kinek szólnak a Margaret Island dalai?
– Úgynevezett célközönségünk nincs, mivel örömzenélésrõl beszélünk, ami mindenkihez szól. A koncertek során is azt tapasztaljuk, hogy a 4 évestõl a 80 évesig minden korosztály, család, baráti kör képviselteti magát. A gimnazisták és az egyetemisták, fiatal felnõttek teszik ki a hallgatóságunk nagy részét, de ez érthetõ, mivel korban õk vannak hozzánk legközelebb, de mindig nagy öröm a tapasztaltabb korosztállyal is találkozni és beszélgetni a koncertek után.
– Melyik koncertetekre vagytok a legbüszkébbek és miért?
– Az a jó, ha az ember az összes koncertjére büszke tud lenni valami miatt, bár számomra a büszkeség nem a legmegfelelõbb kifejezés. Ha az összes zenekari tag komfortosan érzi magát egy koncerthelyszínen és a maximálisat tudja nyújtani együtt a színpadon a háttérbõl támogató nagyon fontos csapattal együtt, akkor történik általában valami varázslatszerû hangulat a színpadon, amit nem lehet megfogni, de a közönség és a zenészek is egyaránt emlékezni fognak rá. Azt szeretjük a legjobban, mikor a közönség velünk együtt rezeg, felveszi a ritmust és közösen alkotunk felejthetetlen hangulatot.
– Hogyan képzelitek el magatokat 10–15 év múlva? Mit szeretnétek elérni?
– Szeretnénk ugyanígy színpadon állni, dalokat írni, lemezeket kihozni, rengeteget koncertezni és segíteni más fiatal feltörekvõ tehetségeket az útjukon. Nagy öröm lenne, ha 10 év múlva beszélhetnénk arról is, hogy a Margaret nemcsak a magyar ajkú közönségnek kedves, hanem mások is nyitott szívvel emlékeznek meg róla.
– Ha lehetne egy vágyatok, hol lépnétek fel?
– Kristóf egyik nagy álma, hogy egy izlandi fesztiválon léphessünk fel, ahol minden zenekar életében csak egyszer zenélhet, hisz ez a szabály.
 

 (Fotó: Hegyi Júlia Lily)