– Mit szól ehhez a dicsérethez?
– Nagyon örültem az elismerő szavaknak, mert nem egyedi volt ez a vélemény, és nem csupán egyszer hangzott el, hanem már az esemény kezdetétől számtalan dicséretet kaptunk. Sportolók, szakemberek, edzők ismerték el a munkánkat, hiszen az igényeiket maradéktalanul kielégítettük. Bebizonyítottuk a világnak, hogy nemcsak fantasztikus sporteredményekkel büszkélkedhetünk, de a rendezés terén is a világ élvonalába tartozunk. S tettük mindezt úgy, hogy Guadalajara visszalépése miatt mindössze két évünk volt a felkészülésre. Sokan egyetértenek abban: feladtuk a leckét a következő rendezőknek.

– Ha bepillanthatunk a háttérbe: ott is minden simán ment?
– Több ezer szakember és önkéntes dolgozott azon, hogy mindezt ilyen magas színvonalon és profin valósítsuk meg. Az önkénteseknek külön is szeretnék óriási köszönetet mondani, hiszen nélkülük ez nem ment volna. Mindenkitől azt a visszajelzést kaptuk, hogy kedvesek, felkészültek és segítőkészek voltak. Külön örülök, hogy sok nyíregyházi is önkénteskedett. A váratlan helyzetekben mindig az volt a kérdés: hogyan lehet megoldani? Ez a megoldáskereső, pozitív hozzáállás segített átlendülni a nehézségeken is. Például az óriás toronyugrásnál a látvány miatt más kameraállásokat kértek a közvetítéshez az utolsó percben, szakembereink gyors átállással szinte azonnal megoldották a kérést. Ugyanitt a sportolók kedvéért a 27 és 20 méteres ugródeszkát kellett kicsit áthelyezni, amiért az egészet vissza kellett bontani pár óra alatt, de mindebből a résztvevők, a nézők semmit sem érzékelhettek. A logisztika is nagy kihívás volt, amelyben jelentős szerep jutott a részben vízre tett közlekedésnek. Ezt a közlekedési formát sokan választották, naponta 2000–2500 ember, köztük turisták is, és minden utazó tetszését elnyerte, mert egészen más képet ad a fővárosról. A hajózás akár a későbbiekben is bevezethető tömegközlekedési forma lehet.

– Mennyire elégedett az eredményekkel?
– Ez tulajdonképpen hat sportág versenye volt, 16 nap alatt felvonultatva a jelen sztárjait, legendáit, és lehetőséget adva a fiatalok bemutatkozására is. Egy olimpiát követő év mindig hozhat meglepetéseket a legnagyobbak visszavonulása miatt, ennyi világcsúcs, szám szerint 11 azonban még soha nem született ötkarikás játékok után. Magyar reménységeink is adtak „tokiói jelzéseket”, például Milák Kristóf ezüstérme és junior világcsúcsai is reményt keltõek. A két arany, öt ezüst és két bronz összességében nagyon szép teljesítmény, amellyel az élmezőnyben, az éremtábla 9. helyén végeztünk. De a helyszínek is jelesre vizsgáztak: a Duna Aréna, a margitszigeti Hajós uszoda, a Batthyány tér, a high diving torony, a Vajdahunyad vára elõtt felállított mobil medencék a Városligetben és a Balatonfüredi nyílt vízi úszó helyszín is.

– A tudósításokat böngészve nem unatkozott: egy sor magas rangú diplomata látogatott Budapestre.
– Igen, s ezek közül leginkább a francia sportminiszterrel való találkozóm került fókuszba, de tárgyaltam például az orosz, horvát, szerb és japán „kollégámmal” is. Azt tapasztaltam, mindenki szeretne velünk együttműködést kialakítani, figyelnek ránk és elismerik a munkánkat. Az oka ennek nagyon pozitív: a nemzeti ügyek kormánya hamar felismerte, hogy a sportra fordított összegek kamatostól megtérülnek, s hogy a sport az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat, amely a többi ágazatra és a gazdaságra is jótékony hatással van. A kormány célja, hogy ne csak sportnemzet, hanem sportoló nemzet legyünk, ezért is kell minél közelebb vinnünk a családokhoz a rendszeres testmozgást, hiszen a fizikai fittség egyfajta megelőzés, az egészséges élet alapja. Kíváncsiak voltak arra is, mitől ilyen sikeres Magyarország sportpolitikája. Bemutattam nekik, hogy hazánkban a sport nemzetstratégiai ágazat, amelynek alapvető elemei az utánpótlás-nevelési programok, az egycsatornás támogatási forma, a létesítményfejlesztések, összefoglalva: a méltó feltételrendszer biztosítása, amely a meglévő szakembergárdával garanciát jelenthet a sikeresebb kiválasztásra, így a későbbi jó eredményekre. Kitűnő példa erre az EYOF, ahol a magyar csapat az éremtábla harmadik helyén zárta a versengést.

– A vizes vb miatt kevesebbet lehetett hallani errõl az eseményről, de ez önmagában is világraszóló volt a hírek szerint.
– Óriási dolog, hogy Magyarország, Győr városa elnyerte hazánk első olimpiai eseményének, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak a rendezési jogát, és szintén hatalmas sikerrel, pozitív nemzetközi visszhanggal le is bonyolította azt. Tíz sportág közel 2500 versenyzőjét láttuk vendégül. Hazai szempontból pedig az eddigi legeredményesebb volt a mostani EYOF: 13 arany-, 14 ezüst- és 14 bronzéremmel. Ebből is látszik, hogy az utánpótlás-fejlesztési rendszerünk irányai jók, hiszen 2011-ben a csapat-, 2013-ban az egyéni sportágak támogatási rendszerét reformáltuk meg. A lényeg, hogy ne legyen olyan hely itthon, ahol elveszhetnek a tehetségek. Külön öröm számomra, hogy Nyíregyháza is letette a névjegyét Győrben: Hatházi Dóra váltóban ezüst- és bronzérmet szerzett, egyéniben is döntős volt, valamint a csapatokban is játszottak szülővárosom fiataljai.

– Visszakanyarodva a világbajnoksághoz: olimpiai és vb ezüstérmesként nem dobogtatta meg jobban mindez a szívét?
– Olyan akkreditációm volt, hogy a versenyzők közé is beléphettem, persze csak edzéseken, hiszen tudom, mennyit számít a támogatás és az az érzés, az a biztonság, hogy a háttér rendben van. A sikerekben óriási szerepe volt a csodálatos közönségnek! Versenyzőként megjártam a világversenyeket: olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot, de ilyen közeggel, ilyen szenvedélyes biztatással még nem találkoztam. Áradt a szeretet a magyarok különleges szurkolásából, s ebből is látszik, hogy a sportnak valóban közösségteremtő ereje van. Ezért is célunk minél több sportágban nemzetközi versenyeket rendezni, s ezért is építünk sportlétesítményeket. Fantasztikus volt átélni mindezt a medence partjáról is!

– Azért néha arra is szakít időt, hogy beleugorjon...?
– A hétéves ikreimet épp most tanítom úszni, figyelek rájuk, hogy már fiatalkorban minél jobb legyen a technikájuk, így hétvégenként feltétlenül víz közelében vagyunk. S most még több időm lesz erre, mert noha a munkám, államtitkárként Budapesthez köt, a szabadságomat otthon töltöm, Nyíregyházán, s ennek a programnak biztosan a része lesz a strand is. Szakítok időt azért arra is, hogy áttekintsük a következő esztendők helyi létesítményfejlesztési terveit, amiből szerencsére van bőven. Igyekszem e téren is segítően részt venni a város életében, de azért inkább a pihenésé lesz a főszerep.

(Szerző: Tarczy Gyula)