94 másodperc. Ennyi is elég ahhoz, hogy kiderüljön, Magyarország az egyik legvonzóbb turisztikai célpont a világon. Lenyűgöző történelmi örökség, csodálatos épületek. A világ legnagyobb termálvizes tava, a megunhatatlan Balaton, 150 gyógyvizes fürdő, a magyarok világszerte csodált és irigyelt találékonysága; Rubik-kocka, Gömböc, Prezi. Ja és feledhetetlen emberek, isteni ételek, magyaros társaságban töltött, csillagfényben fürdő éjjelek. Álomszerű képek, víz felett és víz alatt, miközben azért egy fonetikusan is leírt, összetevőire bontott cipós leves és a somlói galuska is csábítja a külföldi vendéget. Mindez 94 másodpercben és közben az Antilope Kids – You Are nótája rajzol nagy mosolyt a nézőre. A HG360 Reklámügynökség remek munkát végezett. Már itthon is nagy sikere lett az imázsfilmnek, majd díjakat nyert Sanghajban a Turisztikai Vásáron, Cannes-ban a Corporate Media and TV Awardson és berlini Tourism Media Award – Arany Városkapu turisztikai film- és multimédiaversenyen is. A készítők leszámoltak a podagrás Puszta, Paprika, Piroska triumvirátussal. Vagy legalábbis újraértelmezték a régi receptet. Ez a másfél perc bájosan kürtöli világgá: egészségturizmus, aktív pihenés, és egy szofisztikált európai ország kínálja báját, sármját, kincseit a felfedezőknek és vissza-visszatérőknek.

Az idei nyár Nyíregyházán is erről szólt. Meg a legkritikusabb városlakók is elismerték, hogy visszaköltözött a boldogság, az önfeledt szórakozás és vele az örök fiatalság Sóstóra. Nemcsak nappal, a forró nyári éjszakákon is megtelt a város ékszerdoboza. Már hétköznap is hömpölygött a tömeg. Nemcsak a strandon és az állatparkban. Aki csak helyet foglalt a Vigadó vagy a Deszkás teraszán, vagy éppen belépett a fürdők kapuján mámoros, Nyírség-ízű forgatagba csöppent. Gyöngyözve készültek a kisfröccsök, talán soha ennyi fagyi nem fogyott az öreg víztorony alatt, miközben egyfolytában szólt az élőzene és boogie költözött a lábakba.

– Annyira sajnálom, hogy ilyen hely, mint ez a Barbizon, nincs se Debrecenben, se Miskolcon – saját fülemmel hallottam ezt a mondatot egy szombat éjszaka. Nappal már bajosabb volt magyar mondatokat hallani Sóstón. Szlovák, lengyel, román és ukrán szótól volt hangos a város.

[REKLAM]

A lengyelek – úgy tűnik – nem csak Nyíregyházát fedezik fel újra. A legfrissebb adatok szerint a németek után már ők töltik a legtöbb vendégéjszakát az országban és szép számmal érkeznek angolok, franciák is hozzánk. A turisták főként a gyógyhelyeket, a termálvizes fürdőket, szállásokat keresik.

Miközben a megunhatatlan, díjnyertes, magyar turisztikai filmet nézem, érzem, hogy van mire büszkék lennünk. Nincs ugyan tengerünk, de egy nagy, „édesvizes” csobbanás a Balatonban, a Tiszában netalán Sóstón is megér egy misét. Gasztrofesztiválok, koncertek, világra szóló bulik hívogatnak országszerte. Ebben a megye is nagyot virított, nemcsak Nyíregyháza bizonyított a VIDOR Fesztivállal, már Kisvárda is megmutatta mire képes a Leszfeszttel.

A nemzetközi politikai helyzet azonban néhány hete más értelmet adott az idegenforgalomnak. A szerb határon készült – esetenként manipulált – felvételek teljesen más fényben tüntetik fel Magyarországot. Egy zárkózott, xenofób nemzet képét festik rólunk.

Persze mindez nem érdekli az indián nyárt, a földből feltörő, forró sóstói gyógyvizet, a borról álmodó furmint fürtöket a Tokaji-hegyen, vagy a lassú tűzőn főtt töltött káposztát az éttermekben. Aki sétált a nyáron az egyre szépülő, egyre lenyűgözőbbé váló Sóstón, a csodás budai várban, vagy éppen a füredi Tagore sétányon, aki belekóstolt az ételeinkbe, aki megtapasztalta, mit jelent a magyaros vendéglátás, az talán elismerően bólogat, amikor körbeszalad a világon a magyar imázsfilm sikere. Ehhez azonban valóban el kell jönni hozzánk, meg kell ismerni minket. Aki gépen száll felébe, vagy csak átgázolna rajta, annak semmit sem mond ez az ország, annak a lényeg láthatatlan és néma marad.

Z. P. Zs.