„Méltó kihívás az életemben” – Schlanger András a színház élén

– Világéletemben a színház egésze izgatott – vallja Schlanger András, aki már 11 évesen a deszkákon állt, pontosabban táncolt a legendás Novák „Tata” kezei alatt, majd elvégezve a színművészeti főiskolát, nemet mondva csábító felkérésekre, Nyíregyházát választotta. Mint emlékszik, Léner Péter ezekkel a szavakkal invitálta az akkor még csak pár éves állandó társulattal rendelkező teátrumba: „ez a színház olyan lesz, amilyennek maguk csinálják”... A többes számban olyan kiváló osztálytársai is benne voltak, mint Gados Béla, Varjú Olga vagy Juhász György – valóban meghatározó nevek egy jelentős időszakból, csakúgy, mint az övé. Igaz, mint később kiderült, ez „csak” az első korszak volt, fiatal művészként.

Folyamatosan hazatért

Művészeti vezetőként – s persze aktív színészként, rendezőként következett a második (ki ne emlékezne például a Hegedűs a háztetőn című előadásra?), s noha három év múltán újra búcsút intett a városnak, nem végleg. Számos előadásban láthattuk újra – legutóbb a nagysikerű Anconai szerelmesek második részében –, s persze az utcákon, tereken is. Felesége révén ugyanis még inkább nyíregyházivá vált, ami negyedrészben egyébként is adott volt: apai nagyszülei marhakereskedők voltak akkoriban. De vajon mi motiválhatta a „hazatérésre”?

Mikor, ha nem most?

– Arra gondoltam 54 évesen, hogy ha van még az életemben ilyen terv, akkor most kell belevágni, egy igazgatót ugyanis általában egy-két periódusra, 5–10 évre választanak. Ha nem most, akkor mikor? Az is segített, hogy a társulatból is biztattak, s ezt a feladatot igazán méltó kihívásként élem meg, köszönet a bizalomért. Igazából egy hétig gondolkodtam, s a feleségem is bátorított, azt mondta: sokkal „szerethetőbb” vagy, ha ugyan kevesebbet vagy itthon, de azt csinálod, amit szeretsz, mint, ha többet, de olyanokat, amikhez igazából nincs kedved – osztotta meg a családi „titkot” az igazgató, aki hozzátette: középiskolás gyermekei miatt most Budapestre fog hazajárni családjához.

A színház „egyszerűsége”

Schlanger András azt mondja: igazából „egyszerű” dolog a színház, amihez három feltétel szükséges. Egyfelől olyan színdarabok, amelyek aktuálisan hozzászólnak ahhoz a világhoz, amelyben élünk és történetük eljut a nézők szívéhez. Másrészt egy olyan társulat, amely tagjai ezeket a dolgokat jól el tudják mesélni, harmadrészt pedig a jó rendező, aki mindebben partner. Mert ne feledjük: egy vidéki színház felelőssége, hogy minden néző számára érdekes legyen. – Mindennek kell apránként összeállni egy „gépezetté”, színházzá, amely folyamatos belső igénnyel minőséget tud produkálni, s amelyet érdekel az a világ, melyben dolgozik, van erről gondolata és azt közölni akarja – vallja a fő feladatról.

Hrabal ősbemutatóval

Az új évadot is a sokszínűség jegyében tervezte, melynek egyik érdekessége lesz a Dollárpapa című zenés vígjáték, amely úgy szórakoztat, hogy közben érvényes társadalmi kérdéseket feszeget – kezdi lelkesen a felsorolást. A főszerepre Józsa Imrét kérte fel, aki nem „veszi el” senkinek a szerepét, hiszen pont ez a karakter hiányzik most, s ez alkalom arra, hogy frissüljön a színészek csapata is és másokat is lássanak a nyíregyházi nézők. Örömmel jelzi, hogy hívó szavára Szász János mellett újra városunkban rendez majd Ivo Krobot, akit arra kért: hozzon valamit speciálisan ennek a társulatnak, így ősbemutatóval kedveskednek. De lesz például Moliere-darab is, valamint egy Molnár Ferenc-előadás, Az ördög, melynek érdekessége, hogy a régi igazgató rendezi, az új pedig játszik benne. Mint Schlanger András hozzáteszi: ha nem is lehetett értelemszerűen teljesen zökkenőmentes az átmenet, ez is egy jelzés arra, hogy jól együtt tudnak működni a bő másfél évtizede elismert színházat csináló Tasnádi Csabával.

Ínyencségek is a pódiumon

Akivel együttműködve tervezték meg a már elkezdődött szabadtéri színházi programot, melynek újdonsága, hogy hat méterrel közelebb hozták a deszkákat a nézőkhöz egy fedéssel, így prózai darabok is megélnek majd, neves fővárosi művészekkel. S a nyárvégi VIDOR Fesztivál is közös munka még, mely most is tartja a szokott színvonalat, a kőszínházban és a Kossuth téren a színpadon, a filmvásznon, valamint a számos megyei helyszínen egyaránt. S még két várható érdekesség a következő évad terveiből, amelyek még inkább kitárják a teátrum kapuját. Pécsi Ildikó – Nyíregyháza díszpolgára – megyéből elszármazott művészekkel beszélget majd a pódiumon, a Krúdy Kamara pedig egy sokat sejtető című, „Irodalom és bor” estet is befogad majd, ahol nem csak a szem és fül dolgozhat, mint érzékszerv... A munkáról pedig azt ígéri: szenvedéllyel dolgozik egy olyan színházért, amely általános értékeket képvisel, és azokat hitelesen fel is tudja mutatni.

Tarczy Gyula