Mars ki, ruszki! – Az 1956-os forradalom nyíregyházi eseményei 2.

A Kozák lovas szobrát a Nyíregyházát felszabadító II. Ukrán Front parancsnokának, Malinovszkij marsallnak a megrendelésére készítette Pátzay Pál szobrászművész. Az 1945. május 1-jén leleplezett alkotást ezt követően a város felszabadulási emlékművének tekintették, meg is koszorúzták a kijelölt emléknapokon. 1956 októberében azonban nem koszorúzási szándékkal érkeztek a tüntetők, hanem el akarták tüntetni a város teréről a zsarnoki elnyomás jelképét.

A tömeg a Kossuth gimnáziumtól 12 óra körül érkezett a szoborhoz. Csak drótkötelek és egy teherautó segítségével sikerült a büszke kozák lovas szobrát ledönteni, amelynek földre hullott darabjait kalapácsokkal verték szét. Koroknay Gyulának sikerült a lovas fejét megmentenie, amely később a múzeumba került. Próbálták a talapzatát is ledönteni, de az alsó a helyén maradt. Erre mászott fel Tomasovszky András és olvasta fel a Borsod megyei munkástanács sztrájkbizottságának ötpontos határozatát tartalmazó röplapot, majd egy nemzetiszínű zászlót helyezett el rajta. Tomasovszky után az egyik teherautó gépházának tetejéről Dandos Gyula ismertette a nyíregyházi középiskolások kiáltványát, majd pedig egy debreceni egyetemista a debreceni diákság követeléseit. Végül elénekelték a Himnuszt.

A szobordöntés közben a pártház tetejéről is a mélybe hullt a vörös csillag, majd a tüntetők egy része az Északi temetőben található szovjet katonai sírokat döntötte le. Az események súlypontja hamarosan a város főterére tevődött át. A népharag lerombolta a Kossuth-szobor közelében található, az 1944 őszén elesett szovjet tisztek síremlékeit, majd a téren található hirdetőtáblákat is széttördelték. A térre közben megérkező tűzoltók segítségével a városi tanács homlokzatáról leverték a gyűlölt állami címert.

A Tomasovszky vezetésével jelképesen lefoglalt nyomdában röplapokat nyomtattak. Itt javasolták Szilágyi Lászlónak, hogy Nyíregyháza dolgozó népe nevében küldjenek egy táviratot Nagy Imrének és biztosítsák támogatásukról a kormányt.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)