Vavrinecz András népzenész, népzenetanár, népzenekutató magas színvonalú munkája és példamutató tevékenysége elismeréseként, a népzene iránti elkötelezettséggel végzett példás szakmai, kutatói és népzenegyűjtői, valamint előadóművészi munkája elismeréseként kapta meg a kitüntetést, mely a személyes szakmai és művészeti munkája támogatásán túl egyúttal nyomatékosítja a Nyíregyházi Egyetem népzenetanári képzésének létjogosultságát, tovább erősíti szakmai súlyát.

Vavrinecz András második diplomáját a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 2000-ben szerezte ének-zene–népzene tanári szakon. Pályája kezdetén, 1974-ben kezdett népzenével foglalkozni, tízévi hegedűtanulás és négy év szimfonikus zenélés után. A mindennapi gyakorlat, táncházak, zenekari koncertek, táncegyüttesek kísérése mellett kezdettől fogva elkötelezettséget érzett a hangszeres népzene gyűjtése, lejegyzése, tudományos feldolgozása és publikálása iránt. E munkájában nagy segítséget kapott Marting Györgytől, az MTA Zenetudományi Intézetének Néptáncosztályának vezetőjétől, aki nemcsak hasznos tanácsokkal látta el, hanem saját gyűjtései lejegyzésére és kisebb dolgozatok, tanulmányok elkészítésére is buzdította. 1975-től a mai napig rendszeresen jár népzenét gyűjteni a magyar nyelvterület különböző részeire: Somogy, Vas, Zala, Tolna, Nógrád, Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros megyébe, az erdélyi Kalotaszeg, Mezőség és Marosszék, valamint Felvidék több falujába. Számos népzenei lemezen, kazettán működött közre zenészként, szerkesztőként, gyűjtő-közreadóként, illetve zenei rendezőként. Fontosnak tartja a népzene gyűjtését, publikálását és tudományos feldolgozását is. Legutóbb az „ugrós tánctípus” monográfiai munkáiban vett részt.