Itt mondta el a reformáció ünnepére írt alkalmi ódáját dr. Vietórisz József főgimnáziumi tanár, valamint a gimnázium diákjai előadták a Luther Wormsban című jelenetet. Október 31-én 7 órakor egy tótnyelvű szertartás keretében történő úrvacsoraosztással indult a nap, majd 8 órakor tótnyelvű istentisztelet volt, melyen az oltári szolgálatot Paulik János lelkész végezte.

Az istentiszteleteket követően díszközgyűlés vette kezdetét a nagytemplomban. Itt dr. Vietórisz József egyházfelügyelői minőségében mondott alkalmi beszédet, amelyben a reformációt „a szabadság, igazság és üdvösség szent eszméinek diadalünnepének” nevezte, amely méltó arra, hogy „felekezeti különbség nélkül, megértő lélekkel kísérje mindenki, akinek érzéke van az emberiség egyetemes érdekei iránt”. Beszédében kitért a várost jellemző felekezetközi békére is: „Gyülekezetünk a maga több mint 16 000-re rúgó lélekszámával városunk lakosságának több mint 40 százalékát foglalja magában. És el merjük mondani, hogy kezdettől fogva nem irigy szemlélője a másfelekezetűek beköltözésének és térfoglalásának, hanem erős bástyája és lelkes ápolója a felekezetközi békének”. A díszközgyűlés végén összefoglaló fogadalmat tettek, amelyben megörökítették „a magyarhoni és külföldi reformátorok, hithősök, buzgó s áldozatkész fejedelmek, szabadsághősök, tudósok és egyházvezérek emlékezetét”. Nem felejtkeztek el városalapító őseik emlékének megörökítéséről sem, „akik 17 évtizeddel ezelőtt kimondhatatlan nehézségek, súlyos életküzdelmek, példaadó önmegtagadásuk, nélkülözésük és áldozatkészségük révén vetették meg alapjait ezen ma virágzó városnak, benne szépen fejlődő evangélikus egyházunknak és iskoláinknak”.

A városi és a tanyai iskolákban is emlékünnepélyeket tartottak, „így teljessé lett a megemlékezés módja, mert nagyok és kicsinyek egyaránt lerótták a kegyelet adóját Luther és a többi nagy reformátor soha el nem múló érdemei iránt”.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész)