– A családomat követve utaztam Kínába, ahol a szüleim egy magyar pálinkát készítõ vállalkozást vezetnek. Elõször ijesztõ volt az a gondolat, hogy felhagyok az addigi életemmel, és valami egészen újat tapasztalok meg, de most már elmondhatom, hogy megérte a kockázatot – mondta Gréta, aki már négy éve él Kína egyik tengerparti nagyvárosában, Qingdaoban. Fél évig csak nyelvet tanult, ezután Kína egyik legjobb felsõoktatási intézményében, a Qingdao Óceán Egyetemen kezdte meg közgazdasági tanulmányait.

TANUL ÉS TANÍT EGYSZERRE

– Három éve kezdtem el tanítani, ekkor még csak magyar nyelvet két kínai kislánynak. Ezután egy barátnõmön keresztül találtam egy nyelviskolát, ahol esténként és hétvégén angolt tanítok 3–16 éves kínai fiataloknak, napközben pedig egy általános iskolában tartok órákat. A gyerekek rengeteg szeretetet adnak, nagyon szeretem ezt csinálni. Próbálom érdekessé tenni az órákat, sokat játszunk és énekelünk – árulta el.

ÓRIÁSI ÉPÜLETEK

– Harminc emelet alatt nem nagyon látni házakat a városban, ahol élek. Qingdao valaha német gyarmat volt, így maga a város európai jellegû, de a lakosok nagy része kínai nemzetiségû. Mentalitásban nagyon másak, mint a Magyarországon élõk. Mindenki pozitív, mosolygós, kedves és segítõkész. De azért néha rám is csodálkoznak, nem egyszer fordult már elõ, hogy közös fotót szerettek volna készíteni velem. Az ételeket nehéz volt megszokni, amit például a nyíregyházi kínai éttermekben adnak, össze sem hasonlítható az eredetivel.

KUKACOT ÉS SKORPIÓT IS KÓSTOLT MÁR

– Nagyon csípõsen fõznek, és mivel én tengerparti városban élek, sok a halból készült fogás is. Legjobban az édes-savanyú csirkét és a sült tésztát szeretem, de úgy vagyok vele, hogy mindent ki kell próbálni, így kóstoltam már kukacokat, skorpiót és krokodilt is – mesélte.
A kínai pozitív szemlélethez az is hozzátartozik, hogy szinte minden hónapban van valamilyen kiemelt ünnepnap.
– A kínai újév a legnagyobb ünnep, hatalmas élmény átélni minden évben, ilyenkor egész nap tûzijáték van az utcákon. Inkább családi jellegû tradíciók élnek az ünnep alatt, de az biztos, hogy mindenki eszik ilyenkor húsos táskát, ez olyan, mint Magyarországon karácsonykor a bejgli. Személyes kedvencem azonban a Valentin-nap, amibõl három is van, februárban, májusban és júliusban – részletezte.

HIÁNYZIK A TÚRÓ ÉS A TEJFÖL

Noha Grétának számos dolog hiányzik hazánkból, többek között a család, a barátok, a magyar nyelv dallamossága, a túró és a tejföl, nem bánta meg, hogy kezdetét vette ez a kaland. – Fantasztikus lehetõségnek tartom azt, hogy Ázsiában élhetek, hiszen egy nagyon különleges kultúrát tapasztalhatok meg testközelbõl, és olyan helyekre juthatok el, ahová Magyarországról nem biztos, hogy megtehetném. A kint töltött lassan négy év alatt eljutottam Indonéziába, Thaiföldre és Malajziába is. Ez utóbbi volt a legcsodálatosabb hely, ahol valaha jártam, egy eldugott kis szigeten voltunk, ami maga volt az érintetlen természet – mesélt legszebb keleti emlékeirõl a Nyíregyházán született lány.

(Szerzõ: Farkas Fanni)