Nemcsak civil szervezetek, egyesületek koordinálásával lehet teljesíteni a szolgálatot, hanem Nyíregyháza önkormányzata is várja az „önkéntes kötelezőre” a diákságot. Dr. Ulrich Attila tájékoztatása szerint elmondható, hogy a nyíregyházi középiskolák és a kulturális intézményeink között jó a kapcsolat. Már tavaly is több mint 300 diák jelentkezett a város által működtetett kulturális intézmények valamelyikébe, ezáltal elvégezve az előírtakat, egyben tapasztalatot szerezve a „felnőtt világban”, és segítve az ott dolgozók munkáját. – Csak a könyvtárban több mint 1100 órát töltöttek el összességében értelmes feladatokkal a fiatalok, ami nekik bepillantást enged egy munkahely mindennapjaiba, amihez akár kedvet is kaphatnak. Egyúttal valódi segítséget jelentenek az ott dolgozóknak, hiszen a tapasztalatok szerint nagyon lelkesen végzik a tennivalókat a napi három órában.

Könyvtár, múzeumok, VMKK

Az alpolgármester tájékoztatása szerint idén is jelentkezhetnek a középiskolások az önkormányzati kulturális intézményrendszerbe. Ezúttal, a már tavaly is sok leendő érettségizőt vonzó Móricz Zsigmond könyvtár és a múzeumok (Jósa András Múzeum, Sóstói Múzeumfalu, Kállay Gyűjtemény) mellett, amennyiben igény van rá, a Váci Mihály Kulturális Központ is kitárja kapuit.

„Élményeim az IKSZ teljesítése kapcsán

Az igazat megvallva, amikor először hallottam arról, hogy törvényi előírás alapján minden középiskolásnak el kell végeznie 50 óra közösségi szolgálatot, nem tartottam túl jó ötletnek. Megriadtam attól, hogy „kötelező”. Aztán, ahogy elkezdtem teljesíteni a szolgálatot, határozottan megváltozott a véleményem. Az órák elvégzésére számos lehetőség nyílik az iskolánkban, hiszen Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen közel százhúsz együttműködési megállapodás áll jelenleg rendelkezésünkre. Iskolánk igazgatóhelyettese mint vezető koordinátor tanárnő (dr. Buczkóné Rangoni Claudia) szervezi a közösségi szolgálatot.
Engem vonz a természet, ezért mentem el egy lovas tanyára. Itt sok új élménnyel gazdagodtam. Megismerkedtem a tanyasi élet rejtelmeivel, lovakkal és nyulakkal egyaránt.
Részt vettem egy országos szemétszedési akción („TeSzedd!”). Megtisztítottunk egy parkot és a vasútállomás környékét az eldobált szeméttől. Társaimmal együtt az akció során megtanultuk, hogy jobban odafigyeljünk környezetünk szépségére, és ne szennyezzük azt.
Továbbá egy vidéki szociális otthonban segítettem idős nénik és bácsik környezetét rendben tartani, takarítottam és kertészkedtem. Ha kérték, be is vásároltam nekik, felírattam az orvosnál a gyógyszereiket, és kiváltottam azokat a gyógyszertárban. Még kirándulni is elkísértem egy idősekből álló csoportot. Nagyon élveztem a velük való törődést, sokukat a szívembe zártam az idő során.
Ezután nagy váltás volt, amikor egy családi napköziben dolgoztam. A kiscsoportban voltak egészen pici, még beszélni nem tudó kisbabák és 5-6 éves kisgyerekek egyaránt. Az egyik napon rábeszéltek, hogy másszak be velük a trambulinba és ugráljak. Sokat kergetőztünk és a végén még le is birkóztak engem. Rajzoltunk, festettünk, bábokat készítettünk. Gondolatban újra 5 éves voltam, aki felszabadultan játszik, bújócskázik, babázik, hisz még nincs semmi dolga. Itt tanultam meg, hogy milyen nagy felelősség gyerekekkel bánni, és milyen fárasztó állandóan rájuk figyelni.
Most már látom, hogy ez a közösségi szolgálat a javunkra, a javamra is szolgál. Számos élménnyel gazdagodtam, magabiztosabb lettem, sok ismerőst, barátot szereztem. Javult a kommunikációs készségem, bővült a szókincsem.
Mi, középiskolások megismerhetünk több szakmai területet, és felfedezhetjük azok szépségeit és nehézségeit. Megtanulhatjuk benne az önkéntesség, a másokért való felelősség fontosságát, mert ez nemcsak nagy katasztrófák, bajok idején fontos, hanem életünk minden napján is.”

(Nagy Zsuzsanna, 11. a, Kölcsey Ferenc Gimnázium)