Hullámok Szimfóniája: Nyíregyházáról a világ körül
Válogatott írásainak új kötetével jelentkezett Marik Sándor újságíró. A „Hullámok Szimfóniája” bemutatója a közelmúltben a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban, illetve Budapesten a Hotel Corvin konferenciatermében volt; utóbbin főleg megyénkből elszármazottak vettek részt.
– A könyv öt fejezetében közel ötven, a Kelet-Magyarországban az utóbbi években megjelent tudósítás, interjú, portré, riport jelent meg, a hatodik, „In memoriam” című fejezetében pedig emlékezések olvashatók a megye közelmúltban elhunyt jeles személyiségeiről korábbi interjúk alapján – fogalmazott a szerző. – A bemutatókon többször hangzott el: miért adok ki ilyen, válogatott írásokból álló köteteket, amikor ezek az írások eredetileg több tízezer példányban már megjelentek, most pedig a kötetben alig néhány százban? Azért, mert szeretem ezeket az írásokat. Sajnálom, hogy a napilapban egy-két napig „élnek”, minthogy a közismert mondás szerint nincs régebbi, mint egy tegnapi hír, egy tegnapi cikk. Szerintem ezek az írások többet érdemelnek, könyvben talán tovább élnek. Másrészt: a válogatott írások kötete olyan, mint egy virágcsokor. Egy szál rózsa is szép, de egy csokor más minőség. Harmadszor: módot ad, hogy írásaim szereplővel újra találkozzam, sőt – így karácsony közeledtével – szerény ajándékot nyújtsak át nekik, a kötetet.
Marik Sándor nyíregyházi könyvbemutatón FOTÓ: SIPEKI PÉTER
– Gyakran kérdezik tőlem: miért nem szerepel a könyvben több, most is a megyében élő, dolgozó személy? Azért, mert egy egész szerkesztőség azokról ír, én pedig kicsit távolabbról és munkahelyi kötöttségek nélkül kereshetem a témákat. Bizonyos dolgokat a válogatásban jobban észre lehet venni, mint egyenként a napilapban. Például azt, hogy a mai fiatalok mennyire másként élhetik meg lehetőségeiket, mint anno a 20–30–netán 40 évvel idősebbek. Mi még az orosszal, később esetleg az angollal birkóztunk, többnyire sikertelenül, most a három–négy munkanyelv sem ritka.
– Érdemes néhány példát említeni: Popovics Péter közgazdász Japánban tanult japán ösztöndíjjal, Fukusimáig ott is dolgozott, aztán itthon, most pedig a doktori disszertációját Svédországban írja, miközben saját vállalkozásában gazdag ázsiai befektetőket kapcsol össze középeurópai fiatalokkal, eredeti ötletet megvalósító startupokkal. Vagy Sárközi Sándor mérnök, aki metrót épített Budapesten, az egyik felelőse volt a Gellért téri állomásnak, majd nemzetközi csapattal Katarban, Dohában kamatoztatta tapasztalatait. Pintér Anina a római Cinecittában tanult, most Hollywoodban híres filmek szereplőinek kosztümjeit tervezi – és ha lehet, gyártásukat Magyarországra hozza… Még egyikük sincs negyven éves.
A Nyíregyházi Traktor SK röplabdacsapata az 1956-os szpartakiádon Balatonbogláron FOTÓ: MARIK SÁNDOR ARCHÍVUMA
– Az egy évtizeddel idősebbek közül Lengyel Krisztina közgazdász mexikói férjével a magyar Graphisoft addig alig ismert építészeti tervező szoftverét terjesztette el Mexikóban, majd egész Dél-Amerikában. Most egyetemen tanít, doktori disszertációját írja. Márka Szabolcs asztrofizikus a New York-i Columbia Egyetem professzoraként tagja volt az 2017-es fizikai Nobel-díjat elnyerő tudóscsapatnak. Ezen alapul a könyv címe. Akkor így nyilatkozott: „Amikor először és másodszor hallottam a gravitációs hullámok ’detektált’ hangjait, azt mondtam, ez az Univerzum suttogása, a harmadiknál azt, hogy éneke. Most éppen szimfóniát szeretnék írni az Univerzum hangjaiból.” És milyen az újságírószerencse: az idén egy Amerikában elnyert aranyéremről beszélgettünk Dragony Tímea zeneszerzővel (akiről először diplomázása idején, 20 évvel ezelőtt írtam) és megemlítettem Márka Szabolcs szimfóniaírási terveit. Tímea szeme felcsillant: Ergosphere című kompozícióját a NASA pályázatára írta 2015 -ben; több száz pályázó közül végül a kiválasztott tíz zeneszerző között volt, akik művét tudományos filmekben felhasználták zenei aláfestésként, ezen felül pedig bármikor használhatják a jövőben. A gravitációs hullámok ihlették. Lehet, hogy nyíregyháziak összefogásával születik meg a hullámok szimfóniája – e kötet címadója.
– Nem lehet itt minden írást felsorolni, nehéz az újabb válogatás a New Yorki-i útibeszámolóktól Csernobilig. Az emlékező írások szereplőire azonban mindenképpen ki kell térnem. Nevük sokak számára ismerősen cseng a megyében, bár kiemelkedő munkásságuk nem a szűkebb pátriában bontakozott ki, ám soha nem felejtették el, honnan indultak. Ambrózy Pál, a Központi Meteorológiai Intézet nemzetközi ismertségű vezetője, O’sváth György, aki Antall József legszűkebb tanácsadói körének volt tagja, Prékopa András Széchenyi-díjas akadémikus, iskolateremtő matematikaprofesszor, akinek szaktudására magyarországi nyugdíjazása után még csaknem három évtizedig tartott igényt egy neves amerikai egyetem.
A mexikói karriert épített Lengyel Krisztina családjával vietnami vakáción FOTÓ: CSALÁDI ALBUM
– Végül egy 1956-ban készült képet említenék. Tavaly a rajta szereplőkről szerettem volna többet tudni, azért írtam az újságcikket. A fotó Takács Tiborné dr.-tól került hozzám, akit Fonciként (Fonalka Erzsébet) ismernek a nyíregyházi sportbarátok. Ő pedig édesapámtól kapta annak idején – a sikeres szereplésért anno egy ilyen fotó volt az elismerés a rajta lévőknek. A megyei küldöttség jól szerepelt. Amikor Nyíregyházáról vonaton elindultak a sportolók, az a cél lebegett a szemük előtt: mindegy, hányadikok lesznek, de Budapest csapatát meg kell előzni. Ez meg is történt: a Szabolcs-Szatmári Néplap – a Kelet-Magyarország elődje – korabeli tudósításában olvasható: az 54 fős megyei csapat Veszprém és Budapest előtt nyerte az összetett versenyt, a meghívásos női röplabda tornán pedig a Nyíregyházi Traktor SK csapata második helyet szerzett. Róluk készült a fénykép. Takácsné Erzsébettel egy kivételével minden résztvevőt meg tudtunk nevezni. A felső sorban balról a második Fonalka Erzsébet, mellette Zselinszky Erzsébet, Marik Sándor, Marik Sándorné Koncz Olga (utóbbiak a szüleim), Labancz Erzsébet, Szegvári Vera. Az alsó sorban Naményi Lenke (balról) és Tanicsár Mária. Talán az olvasók között lesz, aki felismeri a felső sor bal szélén álló hölgyet is…
– Úgy vélem, könyvem – amely nyugdíjas éveimben immár a második – azoknak is érdemes a figyelmére, akiknek nincs saját példánya; a Megyei Könyvtárban olvasható – fogalmazott a szerző.
