„Boldog böjt” – nem lemondás, hanem örömteli utazás

A böjt valódi értelme nem a tiltásban, hanem a tudatos döntésekben rejlik, és az örömteli önfejlesztés időszaka is lehet. „Boldog böjt” címmel tartott előadást kedden a Szent Miklós Házban Szabó Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye pasztorális helynöke. Az est megszervezésére a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kérte fel az előadót.

– A böjt számomra mindig egy új kezdetet, egy új indulást jelent. Bevallom, Szabó Tamás atyát régóta ismerem, és biztos voltam benne, hogy a mai alkalom sokat fog adni ahhoz, hogy a nagyböjti időszakban is elinduljak új tervekkel, új lehetőségekkel

– fogalmazott Románné Szakolczai Mária nyugdíjas tanárnő, aki izgatottan várta az előadást.

Komolyan veszi a böjtöt, azért érkezett az eseményre, mert kíváncsi volt arra, milyen összefüggéseket lát egy pap az ételről való lemondás és a lelki folyamatok között.

– Ha kimondjuk azt a szót, hogy böjt, sokaknak az éhezés, a lemondás, a rosszkedv, a „jaj, legyünk túl rajta” gondolatok jutnak eszébe. Én mégis azt gondolom, hogy ez hiba, hiszen a böjtnek az öröm és a boldogság forrásának kellene lennie

– kezdte Szabó Tamás.

A böjtöt sokan ma is elsősorban szabályokhoz, lemondásokhoz és tiltásokhoz kötik. Szabó Tamás egészen más megközelítésből beszélt a negyvennapos időszakról. Kiemelte: nem a „mit nem szabad” kérdésén van a hangsúly, hanem azon, hogy miért vállaljuk a böjtöt, és miként válhat az a mindennapi életünket formáló erővé. A böjt célja így nem az önmagáért való aszkézis, hanem a boldogság, a szeretet és a tudatos élet felé vezető út.

Hosszú távú elköteleződést is jelenthet

Az est során elhangzott: a böjt nem egyszeri, kampányszerű vállalás, hanem hosszabb távú elköteleződés. Ha valaki kitartóan gyakorolja, életformává válhat. A pap a böjti időszakot lelki „edzőtáborhoz” hasonlította, amely nem a testi izmokat, hanem az ember belső énjét és kapcsolatait erősíti.

– Valamiről lemondok egy nagyobb jó, egy nagyobb cél érdekében. Meg lehet kérdezni egy olimpiai bajnokot, megérte-e lemondani, küzdeni, hajnalban kelni. Meg lehet kérdezni a művészt, megérte-e éjt nappallá téve dolgozni, az érettségizőt, megérte-e lemondani, vagy az édesanyát, aki éjszakázik: megérte-e? A kérdés nem az, hogy lemondunk, hanem az, hogy miért mondunk le, mit várunk a helyébe, mi kerül előtérbe, mi válik fontosabbá. Hogyan jutunk el létmódunk alacsonyabb szintjéről egy magasabbra, ahol persze rájövünk: fontos az étel, de nem tartozik a legfontosabbak közé

– emelte ki a helynök.

A böjt komoly lehetőség

A böjt lehetőséget ad arra is, hogy rendezzük kapcsolatainkat Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Az előadó gyakorlati példaként a digitális böjtöt említette. Nem az eszközökről való végleges lemondás a cél, hanem az, hogy teret adjunk a fontosabb dolgoknak. A digitális felületek könnyen idő- és energiarablóvá válhatnak, miközben a valódi feltöltődést a személyes találkozások, az olvasás, a csend és a természetben tett séták adják.

Az est végkövetkeztetése szerint a böjt nem a hiányról szól, hanem egy ajtó megnyitásáról. Tudatos döntéseink révén háttérbe szoríthatjuk a kevésbé fontos dolgokat, hogy helyet teremtsünk annak, ami valóban épít, gazdagít és felemel.